Semmi baj nincs a baloldali populizmussal

„Ha a konkrétumokat nézzük,

Mouffe-ék szerint a szocializmusnak nem az osztályharcról kellene ma már szólnia. Helyette a szocialistáknak egyesíteniük kellene az elégedetlen csoportokat (például a feministákat, a melegeket, a környezetvédőket és a munkanélkülieket), és közösen kellene velük fellépni egy jól megfogható ellenség (általában az establishment) ellenében. Ehhez szerintük egy karizmatikus vezetőre van szükség, valamint Laclau és Mouffe arra bátorították az újbaloldali mozgalmakat, hogy ne riadjanak vissza az egyszerű, emocionális, már-már populista szövegektől se.

Ugyanis a populizmus ≠demagógia.

Szerintük a liberális elit csak azért populistázza le az átlagpolgárokhoz intézett, egyszerű nyelvezettel megfogalmazott szövegeket, mert fél attól, hogy mi lesz, ha az átlagemberek is politizálni kezdenek. Az, hogy leegyszerűesítünk szövegeket, és csak nagy vonalakban fogalmazzuk meg a követeléseinket meg a problémáinkat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a valódi gondolatokat és az intellektust rövidtávú célokért áldozzuk fel.

»Vajon nem azért „homályosak” oly sokszor a populista diskurzusok, mert a társadalmi realitás maga is sok esetben homályos és meghatározatlan?« – idézi ennek kapcsán a Laclaut a Guardian.

(A baloldali nyelvezet megismeréséhez és a téma továbbgondolásához érdemes megnézni George Lakoff nyelvész és metafora-kutató munkáját is, aki Amerikában a republikánusok kommunikációját vizsgálva megállapította, hogy a konzervatívok üzeneteiket rendszerint központi metaforák köré építik. Ezekkel erősítik a választók tudatában saját morális elképzeléseiket. Lakoff a baloldalt amiatt kritizálja, hogy túl sok időt tölt a konzervatív érvek megcáfolásával, álláspontja kialakításában pedig túl erősen épít a közvéleménykutatások adataira. Előbbi azért probléma szerinte, mert az érvek cáfolásával egyben megismétli és erősíti a potenciális választókban az ellenfél érveit, utóbbi, azaz a közvéleménykutatások túlzott figyelemmel követése pedig azért jelent problémát, mert ezek miatt a baloldal eltávolodik saját gyökereitől, és egyre inkább a közép felé mozdul, ezzel feladva eredeti pozícióit. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a jobboldal felé is közeledik – ezt vetik fel a Jacobinban a túlságosan establishmentesedő Podemosnak is. A lényeg tehát Lakoffnál is az: kommunikálj értékrendednek megfelelően, egyszerűen, és közérthetően.)

Ennek köszönhető, hogy a Podemos-vezér Pablo Iglesias maga a hagyományos radikális vagy szélső baloldalt is idióták gyülekezetének tartja. Hiszen nem hajlandók a tévé erejével élni, ugyanis alantasnak és manipulatívnak tartják azt. Holott a helyzet ma az, szerinte, hogy az emberek a populáris média alapján döntik el, kire szavaznak, és nem a pártokhoz való hűségük alapján. Ezt jól látni azon is, hogy az elmúlt években a (szélső)jobboldali pártok rengeteget erősödtek amiatt, hogy Fox News és Russia Today stílusú műsorokban osztják az észt a kiábrándult választóknak.

Iglesias szerint ugyanezt kell tenniük a baloldali pártoknak is. A Podemosnak sikerült is, szerepléseivel létrehozta azt a hegemóniát, amely egységbe kovácsolta a tömegeket a megszorítások, és a korrupt elitek ellenében.”