A városállamok és a bevándorlók

„De előidézheti az alkotmány megváltoztatását az aránytalan fejlődés is. Mert miként a test részekből áll, s ezért arányosan kell fejlődnie, hogy részeivel összhangban maradjon, mert ha nem, akkor elsatnyul - mint akkor, ha például a láb négy könyöknyi, az egész test pedig csak két félkönyöknyi lenne -, sőt esetleg még más élőlény formájává is átváltoznék, azaz nemcsak mennyiség, hanem minőség szempontjából is aránytalanul fejlődnék: akképpen a városállam is részekből áll, amelyek közül némelyik sokszor észrevétlenül megnövekszik, mint például a vagyontalanok tömege a demokráciában és a politeiában. Ez néha a véletlen folytán is bekövetkezhet, mint például Taraszban, mikor az iapügoktól elszenvedett vereségben sok előkelő elpusztult, s ennek következtében, kevéssel a méd háborúk után, demokrácia fejlődött a politeiából, továbbá Argoszban, mikor a hónap hetedik napján döntő vereséget szenvedtek a lakóniai Kleomenésztől, és az kényszerítette őket, hogy a bevándorolt lakosság egy részét polgárjogban részesítsék; végre Athénban, ahol a szerencsétlen szárazföldi hadjáratok folytán a nemesség megfogyatkozott, mert a lakóniai háborúban sorozással töltötték fel a hadsereget. Ugyanez a demokráciákban is megesik, de ritkábban; ha ti. a vagyonos osztály számában megnövekszik, vagy a vagyona meggyarapodik, könnyen oligarchikus vagy önkényuralmi formára térnek át.

De megváltozhat az alkotmány lázadás nélkül is, egyrészt versengés következtében, mint például Héraiában (itt ti. azért tértek át a választásról a kisorsolás rendszerére, mert mindig azokat választották meg, akik jobban tülekedtek); másrészt közönyösség miatt, mikor a lakosság eltűri, hogy a legfőbb hivatalokba olyanok jussanak, akik nem hívei az alkotmánynak, ahogyan például Óreoszban is megdőlt az oligarchia, mikor a vezető tisztviselők közé Hérakleodórosz bekerült, aki aztán az oligarchiát politeiává, illetőleg demokráciává formálta át; de bekövetkezhet a változás kicsiny lépésekben is. Ezen a fokozatos átváltozáson azt értem, hogy sokszor észrevétlenül is nagyon megváltozik az alkotmány, mert nem veszik figyelembe az apró jelenségeket; miként Ambrakiában is a vagyonalap egy ideig kicsi volt, végre aztán már semmi vagyon sem kellett a hivatalokhoz, mert úgy gondolkodtak, hogy a semmi és a kevés között nagyon kicsi vagy éppen semmi különbség sincs.

Forradalmi ok a törzsi különbség is, mindaddig, amíg teljesen össze nem olvadnak, mert miként egy véletlenül összeverődött tömegből még nem lesz városállam, ugyanúgy nem alakulhat az ki egy tetszőleges időtartam alatt sem: hiszen ahány városállam eddig még más néppel társult és későbbi bevándorlókat fogadott sorai közé, legnagyobbrészt összetűzött velük, például a troizéniek az akhaiokkal együtt alapították Szübariszt, de azután az akhaiok elszaporodván, kiűzték a troizénieket, s ebből származott a szübariszi átok; ugyanez történt Thurioiban is, ahol a szübarisziek szintén másokkal egyesülve alapítottak államot, és mikor telhetetlenségükben a terület nagyobb részét akarták elfoglalni, mintha bizony az övék lett volna, elűzték őket. Büzantionban is kiderítették, hogy a bevándoroltak lázadást készítettek elő, s harccal verték ki őket; az antisszaiak khioszi menekülteket fogadtak be maguk közé, és utána fegyverrel kellett őket kikergetniök; viszont a zankléiek, akik a szamosziakat beengedték, maguk lettek földönfutókká, az Euxeinosz-tenger melletti Apollónia lakói azzal, hogy újabb bevándorlóknak nyitották meg kapuikat, forradalmat idéztek elő; a szürakuszaiak a türannisz megszüntetése után az idegeneknek és a zsoldosoknak is polgárjogot adva, ugyancsak forradalmi állapotokat teremtettek, és harcra került a sor, amikor pedig az amphipolisziak khalkiszi bevándorlókat engedtek be, többségükben menekülniök kellett előlük.

(Az oligarchiákban a nép szokott lázongani azért, mert szerinte jogtalanság éri azzal, hogy - miként fentebb mondottuk - nem részesül egyenlő elbánásban, habár egyenlő jogú, a demokráciákban pedig a nemesség, mivel csak egyenlő mértékkel mérnek neki is, holott ő nem egyenrangú másokkal.) Forronganak a városállamok néha területi okokból is, amikor a vidék területi viszonyai nem alkalmasak arra, hogy egységes városállam alakuljon ki, pl. Klazomenaiban a khütroni lakosság ellenséges indulattal van a szigetivel szemben, s éppúgy Kolophónban és Notionban; Athénban sem egyformán demokratikus érzelmű mindenki, mert Peiraieusz lakossága inkább az, mint a városbeli. Miként a háborúban a még oly kicsi vizesárkon való átkelés is szétzilálja a csatarendet, éppúgy egységbontást kelt minden különbözőség is. Talán még legnagyobb ellentétet alkotnak az erény és a gonoszság; másodsorban a gazdagság és a szegénység s így tovább, egyik inkább, mint a másik, de közéjük sorolható az itt említett ellentét is.”

(Részlet Arisztotelész Politikájának Ötödik könyvéből)