Kiábrándultság, reményvesztés, közöny, vízözön

2015. június 01. 10:18

Az ország elhagyásába – lásd a gyakorlatot – abszurd módon a Pozsonyba „emigrálás” is belefér, sokszor ez az első lépés. Mert Pozsony már nem az ország. Pozsony az Pozsony. Amolyan magy..., pardon, szlovák narancs, sárgább, savanyúbb, de.

2015. június 01. 10:18
Ardamica Zorán
Parameter.sk

Pozsonyban kemény kapitalizmus van, de nem csupán ennek, hanem múltjának és elhelyezkedésének köszönhetően is – a korrupciót leszámítva – jobbos, de már romos bástyaként üzemel. Nagyjából elfogadható arányokban leképezi a társadalmi rétegeket, relatíve működik, relatíve élhető, relatíve fejlődik, relatíve van valamilyen kiszámíthatatlan, de azért potenciálisan remélhető jövője.

Ezzel szemben az »országban«, még a »nagyvárosokban« is csupán egy aránytalanul szűk réteg (lásd ismét a fentebb linkelt statisztika tanulságait) látja a jövőt. Mindenki más napi megélhetési »politikát« folytat a szegénységi küszöb közelében, jobbára (érezni kell a szó iróniáját), szóval jobbára hosszú távú, rosszabb esetben középtávú jövőkép nélkül.

Kiábrándultság, reményvesztés, közöny.

Ez jellemzi az országot, mely birkatürelemmel tudatosítja, hogy volt és még lehetne rosszabb, sőt lesz is, ezért aztán széles körben elfogadhatóvá szelídült az ebből főzünk, mert nincs más stratégia. Vagy az ország elhagyása. Az ország elhagyásába – lásd a gyakorlatot – abszurd módon a Pozsonyba »emigrálás« is belefér, sokszor ez az első lépés. Mert Pozsony már nem az ország. Pozsony az Pozsony. Amolyan magy..., pardon, szlovák narancs, sárgább, savanyúbb, de.

Úgyhogy itt már – megközelítve a magyar, a negatívan balkáni és a »keleti típusú«valóságot – a pozsonyi sznob csomagolás ellenére eltompultak a szerepek és igények. Már nem a népet képviseli a kormány, s nem a nép javait osztja el az állam. Nem a miénk és nem a miénkkel gazdálkodik a megbízott, hanem valami »közös«-ből osztogat, akárha a sajátjából. És ezt az elvet a többség, még Pozsonyban is, elfogadta, ebbe belenyugodott. Mint a későszocialista időkben, amikor a közösből lopással érvényesülni normális volt. A múlt idő abszurditását érzékeljük.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Fakutya Vigyora
2015. június 01. 17:59
Ez a hogyishijják kicsodánk nekünk, hogy menetrendszerűen szerencséltetnek keserveivel?
Nomine
2015. június 01. 13:08
Engem kurvára nem érdekelnek a szlovákok problémái. Aki akar menjen Pozsonyból Bécsbe. Egyébként ez a pozsonyiak/szlovákok/ tragédiája, Bécs túl közel van. Ezért nem is lesz soha Pozsonynak komolyabb súlya abban a régióban, minta ahogy komoly reptere sem... Menjetek a bécsi aranykéz utcába robbantani, hátha összejön valami. Nálunk se jött be igazán de ott is ki lehet próbálni. Hullarablók.
Antigoné
2015. június 01. 11:11
A szlovákiai reménytelenségről is Orbán tehet, nahát! (Legalábbis egy fél mondat erejéig muszáj volt betuszkolni a kiábrándultság litániájába).
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!