Lelkeket kell menteni

„- Kik voltak az első időszak borász hősei? Melyek voltak azok a magyar borok, amelyekre mérföldkőként tekintettél?

- Kezdetben nagyon nagy hatást gyakorolt rám Szepsy István. Később a tiszta étoszt olyan termelőknél találtam meg, mint a Bott Pince, Maurer Oszkár, Bussay László, vagy a mátrai tőkések. Számomra mindig fontos volt az ember, a sallangmentes, jóra törekvő ember, aki az egyéni érdek mellett közösségét is építeni tudja, akarja. Azt hiszem, hogy ebben az összefüggésben születnek a nagy borok – nem pusztán üzleti alapon.

A borokat tekintve nekem óriási szerencsém volt, hiszen lépésről lépésre végigkövethettem a hazai borászat kibontakozását. Kiemelkedően fontos mérföldkövek megjelenését láthattam és élhettem meg. Ilyen volt például a Disznókő 1993-as 5 és 6 puttonyos aszúja, a Királyudvar 2000-es Úrágya Furmintja, vagy a Kikelet Pince Váti-dűlőből származó borai. Most persze megkérdezheted, hogy miért csak tokaji tételeket mondok – és jogosan is tennéd. De ez már csak így néz ki az én fejemben: csak Tokajban vannak olyan erős stílusok, csak ott formálódik olyan szakmai vita, hogy egy bor minőségben és gondolkodásban is hatni tud, és naggyá tud válni.

- Mikor fordultál Tokaj felé, és miért?

- Számomra elég hamar leegyszerűsödött a döntés: Tokaj mindennel rendelkezik, amivel egy nagy borvidék rendelkezhet, és amiért mi, magyarok a magunkénak mondhatjuk. Így aztán, amolyan sorskérdés lett Tokaj jövője. Kezdetben a magyar borról gondoltam, később már csak Tokajról, amikor úgy fogalmaztam meg Magyarország helyzetét: ha ebből sikert csinálunk, az ország is sikeres lesz. Ha ebből sem tudunk sikert faragni, akkor semmiből sem leszünk képesek.”