„Ön ugye nem Örményországban él, hanem Libanonban, gyakorlatilag az »iszlám tenger« partján. Hogyan látja a katolikus emberek, közösségek helyzetét, jövőjét a térségben?
Azt tudni kell, hogy Libanon az arab térség egyetlen olyan országa, amely kereszténynek mondható, és amelynek az elnöke az alkotmány szerint maronita keresztény mindig. A másik, amit érdemes figyelembe venni, hogy az iszlám szunnita áramlata most mindenhol uralkodni szeretne, viszont a síita áramlat egyre erősödik, és Irán támogatja. Ez a kettő irányzat egymás ellen harcol; ha ebből kivonulnának a keresztények, akkor ezek folyamatosan vérontást produkálnának. A keresztényeknek itt béketeremtő szerepük van. A kérdést nem megkerülve: ez a terület, a Közel-Kelet, ahol a kereszténység megszületett, és évszázadokon át őrződött, ott egészen biztosan mindig meg fog maradni a kereszténység.
Itt, Európa közepén sokan nem ennyire derűlátóak. Mintha a korszerűtlenség gondjával küzdene a kereszténység itt, Nyugaton, az emberek nem mindig érzik érvényesnek a tanítását az ő hétköznapjaikban. Ön mint vallási vezető hogyan látja az örmény katolikus vallás gyakorlóit e téren?
A Közel-Keleten, illetve Libanonban nem merülnek fel ilyen problémák, persze nem zárnám ki, hogy egy-két ember nálunk is így gondolkodik. Nagyon általános, hogy az emberek mélyen kötődnek a vallásukhoz, a hitükhöz. Hogy Európában felmerül, hogy nem eléggé korszerű a kereszténység? Erre a válaszokat maga Ferenc pápa adja meg, folyamatosan arra hívva fel a figyelmet, hogy ez egy nagyon helytelen gondolkodás. Hogy különböző országok nem veszik bele az alkotmányukba a keresztény gyökereket, az is hiba, erről is állandóan beszél a Szentatya. Helytelen közelítés azt látni, hogy nem korszerű a kereszténység.
Azért az látványos, hogy akár Keletre, akár Nyugatra nézünk, a vallási vezetők megjelenése régi hagyományokat őriz. Le szokta venni néha ezt a viseletet? Vagy ez tilos? Kérem, mutassa be, mi van önön!
Az évszázadok során kialakult az egyházban és a szerzetesrendekben, hogy a rájuk jellemző ruhát hordják. Ha meglátják őket az emberek, rögtön tudják, hogy egyikük ilyen rendi vagy amolyan egyházhoz tartozó. A ruhát minden nap hordani kell. Magunkra fordítva a szót, amikor 1742-ben hivatalosan is kialakult az örmény katolikus egyházi hierarchia, akkor vált el a mi ruhánk az örmény apostoliakétól. Utána változott a mi ruházatunk, hogy meg lehessen különböztetni minket egymástól. Az örmény apostoliaknak csúcsos fejfedőjük van, nekem pedig ilyen, amit most lát. De én is minden nap hordom ezt. Libanonban is azonnal bárki tudja, hogy ki az, aki örmény pap, ki az, aki szír pap, kopt vagy maronita. Általában a keleti egyházak konzervatívak, és megőrzik ezeket a ruhákat, és utódaikra rá is hagyományozzák a vezetők.”