„A házasságot a monogámia, a kizárólagosság és a tartósság határozza meg, amelyek arra ösztönzik a férfit és a nőt, hogy tartósan és kizárólagosan elkötelezzék magukat egymásnak, és hogy felelősséget vállaljanak gyermekeikért. A házassági kultúra hanyatlása felé a válás elterjedése jelentette az első nagy lépést. Az újraértelmező törekvések még tovább haladtak az intézmény az összes főbb jellemzőinek elhagyásáig.
Anderson felsorol az elmúlt években született újraértelmezések közül néhányat. Dan Savage melegaktivista a New York Times-ban mutatta be az új »monogámia-szerű« házastársi elképzelését, ahol a partnerek megengednék egymásnak a szexuális hűtlenséget. »A heteroszexuális közösségnek pont egy rugalmasabb hozzáállásra lenne szüksége a házasságot illetően« – írja a cikkében. De ha a házasság már lehet szexuálisan nyitott, miért kéne két főre limitálni? A Salon nevű liberális folyóiratban egy nő »Az én két férjem« - főcím alatt megosztotta, hogyan él együtt férjével, szeretőjével és lányával. A Washington Postban két éve mutattak be egy elképzelést egy újféle házasságról, melyben a felek a házasságot csak egy bizonyos időtávra kötik meg, akár egy ingatlan bérlését, és ha az lejár, dönthetnek, hogy meghosszabbítják-e.
Ryan T. Anderson állítja, hogy a házasság alapvető normái pozitív hatással vannak a társadalomra. Az újraértelmezések aláássák a házasság értékét. A házasság alapjában nem több, mint egy férfi és egy nő összekapcsolása férjnek és feleségnek, hogy aztán apja és anyja legyen kettőjük kapcsolatából születendő gyermeknek. Amikor egy baba megszületik, mindig van egy anya a közelben: ez egy szaporodási-biológiai tény.
A kérdés, hogy az apa is részese lesz-e a gyermek életének, és ha igen, milyen hosszan. A házasság növeli az esélyét annak, hogy a férfi elkötelezi magát a gyermek és az anya mellett. A házasság kapcsolatot biztosít a gyermek és szülei között. Ha egy férfi nem kötelezi el magát, annak az esélye, hogy apátlan gyereket és töredékes családot hozz létre, megnövekszik.”