Orbán elveszett médiája

„Fehéren-feketén kiderült, hogy Orbánék számára csak a teljes behódolás elfogadható, kizárólag ehhez kell új fórumokat kreálni. Pénz, szokás szerint nem számít, amit beleölnek, kiegyenlíti majd a bőven ömlő állami forrás, meg a kormánytól függő, hálára kötelezett klientúra. De meg lehet-e teremteni a jelenlegi környezetben ugyanakkora hatásfokkal a kormányzati kommunikáció zsoldjába szegődött, leigázott közszolgálattal sűrűre szőtt információs hálót, mint azt annak idején elsősorban a Simicska–Liszkay páros tette?

Érdemes-e a nehezen telerakott kosárból száműzni azokat, akik egyébként jobboldali értékrendet vallanak, csak némi távolságtartás, tárgyilagosság szorult beléjük (részben az új helyzetből fakadóan)? Eléri-e célját az egész pályás letámadás a már bejáratott, de Simicskáék tulajdonában álló médiumok ellen, nem túlzó, primitív és így árulkodó a Nap TV-hez hasonló bojkott? A nem csupán elfogult, de rosszabb színvonalú tájékoztatás megbosszulja-e magát egy színesebb kommunikációs világban?

A Simicska-birodalom recsegése-ropogása ugyanúgy nem összeomlás, ahogy a botrányok sora sem Orbán bukása. »Luis« ragaszkodik médiumaihoz, az ott dolgozók egzisztenciálisan talán bizonytalanabbak, de nem érzik véleménykalodában magukat. Az viszont nem igaz, hogy teljes sebességgel a kormánynak rontanak, ahogy az sem, hogy Jobbik-ruhába öltöznek. (Inkább a buta bojkott szelektálja szereplőiket.)

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy meghatározóvá vált a jobboldal többi műhelyében is egy fiatal és tehetséges gárda, amely szintén nem turbékol – és már ez is szokatlan, irritáló a Fidesz–KDNP korifeusok számára.”