„– Mit gondol, mennyi hozható még ki abból a politikából, amit leginkább az jellemez, hogy az aktivistáik felmásznak valahová, ahonnan lemásznak, kifeszítenek egy molinót, amit aztán leszednek, vagy rendezvényeket zavarnak meg? Lehet, hogy egyeseknek ez tetszik, de ez nem program, és végképp nem jövőkép.
– Ebben nincs vita. Viszont egy kis, közepes pártnak az a dolga, hogy észrevétesse magát, ezért igyekszünk kihasználni a nyilvánosságban minden lehetőséget. Ezek nem öncélú akciók, nem csupán médiapártként vagyunk jelen, hanem tartalmi ügyekben is megnyilvánulunk. Büszkék vagyunk arra, hogy szembe mertünk menni a Fidesszel, az MSZP-vel, a DK-val és a Jobbikkal a Quaestor-ügyben, mert a választott megoldás megint csak a potyautasoknak jó, nem a körültekintő adófizetőknek. Az Iszlám Állam elleni fellépés ügyében elvi alapon értettünk egyet a kormánnyal, és súlyos tévedésnek tartom a szocialisták elutasító szavazatait. A 25 éves rendszerváltásról egyetlen pártként tartottunk konferenciát, az akkori liberális demokratikus modell melletti kiállással és a jövőbe mutató kritikával. Hogy meddig lehet ezzel eljutni, nem tudom, de azt igen, hogy meddig kell. Nem lehet 2018-ban egy megújulás nélküli ellenzéknek a választók elé állni, ebben pedig az Együttnek világos példát kell mutatnia. Mi egy új politikusokból álló, tisztességes csapat vagyunk, akik sok dolgot másként látnak, mint más pártok, és bátran beszélünk is erről. A kellő pillanatban pedig el kell döntenünk, hogy tudunk-e együttműködni más pártokkal a választások előtt vagy sem. Az egészen biztos, hogy ugyanabba a folyóba nem lehet visszalépni, ami 2014-ben volt. (…)