Túl a szekértáborharcokon

„Amin a szabad Magyarországnak mindenképp túl kellett volna haladnia, az a történelmi megosztottság, amely népies-urbánus (zsidó-keresztény, kommunista-nemzeti) szekértáborok mentén állt fel. A korai Fideszben erős törekvés volt erre, magunkat az elvált szülők gyerekeként határoztuk meg. ’94 után a rendszerváltó ellenzék szereplői azonban hamar feladták ezt a történelmi ambíciót. Orbán Viktor pozíciót látva a gyengülő MDF helyén, jobbra kormányozta a Fideszt, az SZDSZ pedig kormányra ment a posztkommunista MSZP-vel. Ezzel a két mozzanattal újraképződött a hagyományos politikai-kulturális szakadék. 2002-ben Orbán kokárdás gesztusával a szekértáborharcot egy egész országra kiterjesztette.

A kimondatlan Horn–Orbán-paktum szerint, a jobb- és baloldalon felépülő két nagy tömb hasonló érdekekkel rendelkezett. Mindenekelőtt érdekeltek voltak a kialakult alkotmányos status quo fenntartásában, amelynek javítása így lehetetlenné vált. Máig titkosak az ügynökakták. Egyetértés alakult ki a korrupció természetében is. Mindkét politikai oldal ugyanúgy működött, az egyensúly felborítása senkinek sem volt érdeke. Érdemes visszaemlékezni, hogyan játszott össze a kormányzó baloldal és a Fidesz a kereskedelmi médiumok felosztása kapcsán vagy a közbeszerzések elosztásakor. Magyarországon egyetlen komoly politikusnak nem kellett még felelnie korrupcióért. Magyarország következmények nélküli ország lett.

Ugyanakkor a felszínen újjáéledő politikai kulturális szakadék ellehetetlenítette a történelmünkről és a súlyos társadalmi kérdésekről folyó vitákat. Az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az oktatás létfontosságú reformja vita és konszenzus híján nem valósulhatott meg. Ha valami kiábrándítóan hathatott az emberekre, akkor a televízióban egymást szapuló politikusok látványa – akikről kiderül, hogy a háttérben remekül üzletelnek egymással. (…)

Ez a rezsim a pillanatnak él, nem gondolkodik hosszú távon, ezért nem is tud értéket teremteni. Mivel nem folytat diskurzust, nem tud mély társadalmi prolémákat sem megoldani, mint amilyen például a demográfiai válság vagy a cigánykérdés. Rövid távon sok mindent le lehet tolni az emberek torkán, de motiválni, inspirálni őket így nem lehet. A problémamegoldáshoz az emberek együttműködése és változásra való képessége szükséges, ezt pedig nem lehet előállítani ott, ahol nincs bizalom. Orbán rezsimje a mélyen immorális, ipari szintű lopás mellett azért fog megbukni, mert képtelen problémákat megoldani.

Az elmúlt évtizedben a magyar politika jelentősen átalakult, új politikai erők jöttek létre, és egy hatalmi góc alakult ki. Az új erők közül azonban csak a Jobbik volt képes hatni a politikára: jobbra tolta a politika fókuszát. Orbán Viktor kétharmados kormánya meggyengítette a magyar demokráciát és keletre tolta Magyarország helyét a térképen. Magyarország ma gyenge és perspektíva nélküli ország. Orbán Viktor rendszere elindult a lejtőn.”