Ugyanakkor a felszínen újjáéledő politikai kulturális szakadék ellehetetlenítette a történelmünkről és a súlyos társadalmi kérdésekről folyó vitákat. Az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az oktatás létfontosságú reformja vita és konszenzus híján nem valósulhatott meg. Ha valami kiábrándítóan hathatott az emberekre, akkor a televízióban egymást szapuló politikusok látványa – akikről kiderül, hogy a háttérben remekül üzletelnek egymással. (…)
Ez a rezsim a pillanatnak él, nem gondolkodik hosszú távon, ezért nem is tud értéket teremteni. Mivel nem folytat diskurzust, nem tud mély társadalmi prolémákat sem megoldani, mint amilyen például a demográfiai válság vagy a cigánykérdés. Rövid távon sok mindent le lehet tolni az emberek torkán, de motiválni, inspirálni őket így nem lehet. A problémamegoldáshoz az emberek együttműködése és változásra való képessége szükséges, ezt pedig nem lehet előállítani ott, ahol nincs bizalom. Orbán rezsimje a mélyen immorális, ipari szintű lopás mellett azért fog megbukni, mert képtelen problémákat megoldani.
Az elmúlt évtizedben a magyar politika jelentősen átalakult, új politikai erők jöttek létre, és egy hatalmi góc alakult ki. Az új erők közül azonban csak a Jobbik volt képes hatni a politikára: jobbra tolta a politika fókuszát. Orbán Viktor kétharmados kormánya meggyengítette a magyar demokráciát és keletre tolta Magyarország helyét a térképen. Magyarország ma gyenge és perspektíva nélküli ország. Orbán Viktor rendszere elindult a lejtőn.”