Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Bár a Konzervatív Párt megítélésében időről-időre előbukkantak negatív elemek is, az alapok szilárdak maradtak.
„Parris 2010-ben enyhe csalódottsággal vette tudomásul, hogy a konzervatív miniszterelnök nem tudott olyan mértékű többséget szerezni, amilyet megérdemelt volna; de ez utólag nézve mellékes is, hiszen egy jól működő konzervatív kormány jött létre, amely képes volt ígéreteinek legtöbb részét tettekké alakítani.
A szerző 2015 közeledtével magabiztosan tekintett a választások várható eredményeire, bár a Konzervatív Párt megítélésében időről-időre előbukkantak negatív elemek is, az alapok szilárdak maradtak. David Cameron stabil és józan vezetőnek mutatkozott, és úgy tűnt, a választók továbbra is támogatják a pártot, sőt, akár az abszolút többség megszerzésére is esély nyílt. A szerzőt az ellenzék kvalitásai is optimizmusra hangolták.
Véleménye szerint nem Ed Miliband személye jelenti a problémát, hanem a Munkáspárt programja, Nem voltak képesek egyértelmű üzeneteket megfogalmazni, és nem világos, hogy milyen jövőképet szánnak az országnak. A választók számára úgy tűnhet, hogy a Munkáspárt többet költene, többet venne kölcsön és több állami beavatkozást sürgetne. Parris reméli, hogy a választók azzal is tisztában vannak, hogy a közkiadások növelése nem old meg semmit, a közelmúltban az egyre növekvő adósság süllyesztette el majdnem az országot, a fokozott beavatkozások pedig csak ritkán vezetnek jóra.”