»Két évre sem látunk előre, hogy tudnánk a saját nyugdíjukról gondoskodni?«
Ugye nem? Még ha nem is ért egyet valaki, abban megegyezhetünk, hogy ilyesmit lépten-nyomon hallani. A témákban az a közös, hogy mindegyik szó szerint életbevágó, és a döntés olyan ismereteket követel meg, amik még iskolázott embernek sem biztos, hogy megvannak. A baj azonban az, hogy a probléma nem tűnik el attól, ha nem foglalkozunk vele.
Van tehát egy igény, a felelősség csökkentése, ami a társadalom széles tömegeit érinti. Természetes, hogy minden valamirevaló politikai erő siet »megoldást” szállítani, és hogy milyet, az csak attól függ, hogy mit lehet mézesmázos szóval a legtöbb embernek eladni.”