Szeretnél hóhér lenni?

„A halálbüntetés visszaállítása nem csak arról szól, hogy legyen-e ilyen büntetési tétel a joggyakorlatban! Nem csak egy adminisztrációs kérdés. Nem csak arról szól, hogy a kivégzéstől való félelem eltántorít-e bárkit is a gyilkolástól, hanem morális kérdés! Sőt, szerintem csak morális kérdés! Népszavazással, vagy parlamenti szavazással meghozandó döntéssel csak az első lépést tudjuk le. Az azt követő bevezetési folyamatban egy sor olyan döntéseket is meg kell hoznia valakiknek, amelyekről nem szokták a nyilvánosságot megkérdezni, de a kulturált, modern és környezettudatos életet élő embereknek aki meggondolja döntéseinek következményeit tudniuk kell róluk – különösen azoknak, akik most támogatják a halálbüntetés visszaállítását! Aztán amikor már be van vezetve, akkor nap, mint nap a média hírfolyamban lesznek megtalálhatóak a kivégzések... És akkor rá kell ébredni hogy az a majdani állapot következménye a döntésünknek. Viszont az utánunk következő generációknak kell együtt élni vele! Egyértelmű! Csak eddig ezt mintha senki sem gondolta még végig, hanem valamilyen érzelmi indíttatásból rezignáltan nyilatkozik...butaságot. 

Ennek a bejegyzésnek, és a szavazásnak az a nem titkolt célja, hogy laikus módon, de logikusan ráébressze a támogatókat és a hezitálókat az elképzelt döntés fontosságára. Megkísérelje ráébreszteni, hogy milyen következményekkel is jár a halálbüntetés – ma még csak képzeletbeli – visszaállítása, és annak milyen közvetett és közvetlen hatása lehet az életünkre! Talán más megvilágítást kap az olvasó eddigi pártoló véleménye, ha a ráébred, hogy a büntetést embereknek kell majd, embereken végrehajtani. Függetlenül a kivégzés mikéntjétől, az büntetést egy vagy több ember – munkaköri kötelességből – végzi el. Egyszerűsítve és rövidítve a tesztet, ezeket a »végrehajtókat« egyszerűen lehóhéroztam, de a feladataik mögött emberi sorsok vannak...családok...emberi kapcsolatok...érzelmek...egy-egy teljes élet.

Akik a mi döntésünk eredményeként egyfajta társadalmi morális bűnhődéssel helyettünk vállalják a lelki terheket. A jogi következményekről és a kötelező procedúráról most ne essen szó...mint ahogyan arról se, hogy ez az egész országos cécó csak egy politikai elterelés, a közvélemény tematizálása, más ügyekről a figyelem elterelése céljából mesterségesen stimulált visszhang.... Kell-e ennyire álszentnek lennie egy modern társadalomnak?! Van-e a társadalmi cél egyenértékű, vagy magasabb, mint az a bűn, az áldozat amit a hóhérok követnek el a nevünkben? Tényleg le kell-e süllyedni a sorozatgyilkosok erkölcsi, és morális szintjére csak azért, hogy örökre eltávolítsunk néhány javíthatatlan bűnözőt az élők sorából?! Egyáltalán van-e szükség erre az áldozatra a 21.században, vagy még mindig a sötét középkor módszerei jelentik a megoldást?”