„Amíg az MSZP a saját válság-tüneteiről megfeledkezve csak a nagy ellenfél agóniájára figyel, aligha lesz képes váltópárti állapotba lavíroznia önmagát. S ez többé-kevésbé igaz a belőlük kivált pártformációkra is. A Fidesz agóniája nem feledteti az ellenzéki oldal válság-tüneteit.
Az pedig a legkevésbé sem megnyugtató prognózis, amely ugyancsak az említett választmányi ülésen hangzott el, nevezetesen, hogy a Fideszt nemcsak balról, hanem szélsőjobbról is le lehet váltani. Ez a kijelentés feltételezhetően arra irányul, hogy a két lehetséges alternatíva közül a sajátjukét, az ez idő szerint esélytelenebbet juttassák szóhoz. Hiszen ha a baloldal nem lesz képes - az egyre növekvő választói akaratnak megfelelő - kormányváltásra, akkor már csak a Jobbik jöhet. Ami a demokrácia alapértékeit tiszteletben tartó polgár számára mégsem lehet egészen közömbös. Ennek alapján a kódolt üzenet úgyis lefordítható: ha nem vagy baloldali, akkor is szavazz a baloldalra!
Ámde ha egy párt a saját jelöltjeiben, azaz önmagában sem lehet biztos, akkor hogyan feltételezheti, hogy képes lesz eloszlatni a választók részéről mutatkozó bizonytalanságot? Hogy sikeresen rá tudja venni a Fideszből kiábrándultakat a baloldal feltétlen támogatására, holott eddig ennek semmi jelét sem mutatták? Nem lesz-e ezeknek a törekvéseknek ahhoz hasonló az eredménye, amihez Tapolcán eljutottak: a baloldali kritikák is bizonyára előkészítették a városvezetés megváltoztatásának eltökélt szándékát, csakhogy mindez mégsem ott tudott kamatozni, ahol a baloldali összefogás akarta?”