Kadarka-helyzetkép 2015

„Magyarországon még mindig csak 25 éve létezik (újra) minőségi borkészítés, és ebből meglehet, bizonyos borvidékek tekintetében az első 10-12 év kapásból kuka. Egy nagy, fejlődő, formálódó, alakzatait kereső massza kellős közepében állunk csizmaszárig. A szemünk láttára finomodik a furmint, az olaszrizling és a kékfrankosstílusa, válik precízebbé a bikavér minőségbiztosítása, jön létre a Villányi Franc brandje vagy a szekszárdi silleré (Fuxli).

És ugyanez a helyzet a kadarkával is. Mi legyen belőle? Valami, ami nagyban hasonlít a pinot noirra? Egy kecses, csersavkészletében szerény, gyümölcs- és fűszerhangsúlyos, könnyen fogyasztható bor, vagy egy robosztus, magas alkoholfokú, nehézkesen telt, bántóan túlextrahált, lecsengésében hordódonga-kesernyétől megrútult ital? 

Persze, hogy az előbbi. És azért persze, mert ebbe az irányba, a könnyedség, a jól ihatóság, a gyümölcshangsúly és az alacsony alkoholfok irányába halad a fogyasztói ízlés. Nemcsak a kadarka, egy cabernet franc esetében is. Az ember, úgy tűnik, ilyen szoftverrel fut atomi szinten. Az egyre könnyebb dolgokat szereti. Ételben is, zenében is, irodalomban is – miért lenne hát mindez másképp a bornál? Én ezt még nem, vagy nem pont ezt nevezném regressziónak, mindamellett, hogy a kor, amelyben élünk, száz oldalról mutatja sebzett és gyógyíthatatlan, elgörbült és kiegyenesíthetetlen voltát. De ez egy másik beszélgetés témája.”