A magyar társadalom ma ismét ott tart, mint negyed századdal ezelőtt, de más lelki állapotban: illúzióit veszítve, esélyeit elvesztegetve, a polgárok bizalmát eljátszva, és megfáradva az egymást kiszorítani igyekvő elitek harcában. Ebben a helyzetben az eseményeket nem a bizalom és a jó-szándék logikája írja, legfeljebb a politikai elit tanuló- és alkalmazkodáségére lehet számítani. Az világosan látható, milyen környezet veszi körül Magyarországot.
Ezt a világot - egyébként helyesen – így jellemezte a miniszterelnök: bizonytalan, kiszámíthatatlan és válságokkal teli. A történelmi tapasztalatok szerint ezekhez a feltételekhez – minden gondjuk ellenére – a jobb felső négyzet társadalmai képesek legjobban alkalmazkodni. Akkor pedig, Batsányi intését - »Vigyázó szemetek Párizsra vessétek« – megszívlelve, ma azt kell mondani: vigyázó tekintetünket a »felső-északi« úton járó, kis európai országok – Norvégia, Svédország, Hollandia, Finnország, és Svájc – példájára kell vetni. S, hogy ne kelljen oly sokat válogatni, kövessük Fukuyama tanácsát, aki – helyesbítve 25 évvel ezelőtti, a történelem végét hirdető előrejelzését – most megjelent könyvében új jelszót adott ki: jussunk el Dániába.”