Csűrték-csavarták a felmérést, hogy leégessék Magyarországot, de csak Romániát sikerült
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A több százezer ember által halkan elmormolt ima hegyeket tudna megmozgatni, a közösen elénekelt Himnusz pedig olyan élményt ad, amibe hetek múlva is beleborzongunk.
„Felemelő élmény látni, hogy akár hetekkel pünkösdszombat előtt elindulnak emberek gyalog, szerte a Kárpát-medencéből, de jönnek szekérrel, lovon, biciklivel, motorral, autóval, buszon vagy zarándokvonattal a Székelyföldre, a csíksomlyói nyeregbe, hogy ott több százezer zarándoktársukkal egyetemben szerényen, befele fordulva hitet, tartást és szellemi útravalót nyerjenek a következő esztendőre. Test és lélek edzése ez – ezen a gyönyörű, de megélhetésre csak kemény munka árán alkalmassá tehető vidéken van valami, ami felemeli és megtisztítja az embert. Nagyon sokan jönnek – öregek és fiatalok, vallásosak és keresők, katolikusok és más hitet gyakorlók, és egy ideje már románok is, akik ugyan sokat nem értenek a prédikációból, de szívükkel megérzik a csodát. Jó arcú, jó szándékú emberekkel találkozhatunk, betegekkel és egészségesekkel, csodavárókkal és belső békét megtaláltakkal, és végül mindenki elégedetten távozik még akkor is, ha jókora zivatart vagy netán jégesőt kap a nyakába a szabadtéri mise alatt. Idén az időjárás nem zavarta a zarándoklatot, amelynek mottója – Oltalmad alá futunk – jól jelzi a legnagyobb magyar közösségi esemény lényegét.
Bár a Csíkszeredából felfele vezető út egy bazársoron vezet, a hegynyeregbe felkapaszkodva lehámlik rólunk az anyagi világ, és megmarad az ember és a természet harmóniája. Ami egy vásárban vagy fesztiválon elviselhetetlen tömeg lenne, az itt egységbe olvadó közösség. A több százezer ember által halkan elmormolt ima hegyeket tudna megmozgatni, a közösen elénekelt Himnusz pedig olyan élményt ad, amibe hetek múlva is beleborzongunk. A szentmise után a dombról összekapaszkodva, fegyelmezetten levonuló tömeg pedig egy civilizációs vizsga is – a megbocsájtást és feloldozást nyertek nem egymást letaposva mennek haza, mint a többségi nemzet hasonló eseményein.
És immár évszázadok óta mindig megérkeznek az ünneplőbe öltözött csángók is, hogy legalább évente egyszer anyanyelvükön, magyarul hallgathassák meg a misét, és a hajnalig tartó virrasztás után a napba nézve, hitük szerint megpillanthassák a galamb képében megjelenő Szentlelket.”