Védőbeszéd a liberális Európa mellett

Nem a liberalizmus nagyobb dicsőségére válik az, amikor egy egyesek szerint ízléstelen tréfa miatt letartóztatnak egy francia komikust, Dieudonné M’balaa M’balát. Ez is ugyanúgy a szólásszabadság csorbítását mutatja, még akkor is, ha ő éppenséggel egyesek értelmezése szerint a karikaturisták kárára viccelődött. Ki kell mondani, hogy ez a szólásszabadság korlátozása – a liberális szabadságjogok megkérdőjelezői viszont épp ennek a letartóztatásnak örülhetnének a legjobban. Hiszen az általuk olyannyira kárhoztatott szólásszabadságot (ami csak szabadosság, nem igaz?) felülírták más szempontok, itt éppen a terrorizmusra hivatkozva. És mi más is hangozhatna pozitívabban az egyéni szabadságjogok tagadói számára, mint a liberalizmust visszametső rendpártiság. Ugyanezen okból csaphatnának egymás kezébe a különböző gyűlöletbeszéd-törvények szorgalmazóival is, akik szintén túlzott liberalizmusról szoktak beszélni és arról, hogy vannak fontosabb szempontok is.

Pedig itt Európában határozottan ki kellene amellett állnunk: nincsenek ilyen szempontok, az egyéni szabadságjogok, a szekularizáció általunk fontosnak, kívánatosnak tartott értékek. Ezek szolgálják a vallás-, a szólás-, a gyülekezési- és még rengeteg egyéb szabadságjogot. Amikor ezek sérülnek, az nem azt jelenti, hogy a liberális értékeket el kell vetni, hanem hogy még határozottabban kell kiállnunk mellettük. Itt Magyarországon például azért, hogy a hatalom ne intézményesíthesse a korrupciót, a másik hatalom meg ne verethessen végig minimális következményekkel békés tüntetőkön.

És hogy különböző vallási fanatikusok ne hihessék, hogy majd nem fogunk inkább beszélni sem róluk, csak nehogy megtámadjanak minket. Dehogynem, fogunk. Európának büszkének kellene lennie értékeire, nem pedig öngyűlölő módon azok álságosságáról delirálnia, ezzel is elősegítve szélsőséges iszlamisták terjeszkedését. Ahogy Bakó Bea írta nemrég a Mandineren: »A jobboldalon sokaknak szitokszó lett a liberalizmus, pedig az egyéni szabadságot a középpontba állító klasszikus liberalizmus nélkül megnézném, hol tartanánk ma.« Egyébként ezeket az egyéni szabadságjogokat gyakorolják a szabadság ellenzői is napról napra, és épp a szólásszabadságra hivatkoznak, amikor mondjuk a kommentfolyamokban közzétett mocskolódásukról van szó. Persze, a liberalizmussal is mindig csak addig van baj, amíg a más szabadságjogát kell korlátozni.”