A mostani cannes-i sikerkovács az elmúlt másfél évben a sokadik magyar elsőfilmes, aki új hangot üt meg, s egyéni stílusával eltér az ezredforduló után induló fiatal magyar rendezőktől.
„A mostani cannes-i sikerkovács az elmúlt másfél évben a sokadik magyar elsőfilmes, aki új hangot üt meg, s egyéni stílusával eltér az ezredforduló után induló fiatal magyar rendezőktől. Bodzsár Márk, Zomborácz Virág, Reisz Gábor és Ujj-Mészáros Károly mellett Nemes Jeles is fiatalos stílussal, a ma fiataljait megszólítva rendez. Újdonság továbbá a palettán, hogy ezeknek a filmeseknek a munkáit egyszerre elismerik és nézik is. Miközben volt idő, hogy kényszeredetten igyekeztünk elválasztani a közönségsikereket a fesztiválsikerektől, mondván, utóbbiaktól nem várható el kiemelkedő nézettség - ezek a filmesek sorozatban erre is rácáfoltak.
Bodzsár és Zomborácz filmjét több mint húszezren, Reiszét ötvenezernél is többen látták; a Liza, a rókatündér című alkotásra a magyar kasszasiker címkét is ki lehetett tűzni százezret meghaladó nézőszámának köszönhetően; a Saul fiától pedig, bár nyomasztóbb és nehezebben fogyasztható említett társainál, a premier előtti vetítéseivel kapcsolatos hisztéria, valamint díjai alapján joggal várható kiugró eredmény.
Megdőlni látszik tehát a mítosz, amely szerint a szórakoztató darabok nézettséget igen, kritikai és fesztiválvisszhangot viszont nem tudnak elérni, s a magyar közönségfilm csupán határokon belüli belügynek számít. Ezek a fiatalok egyszerűen más közegben szocializálódtak, a terhes múlt, a nagy elődök elvárásai nem nyomasztják őket. A mobil- és okostelefonok, a kábeltévé, az internet, a YouTube és a közösségi média korában nőttek fel, ezt a tudást használják fel közvetve vagy közvetlenül. Értik, hogy mi történik körülöttük, és tudják, miről hogyan kell beszélni, ráadásul művészi elképzeléseiken túl szem előtt tartják a lehetséges közönség elvárásait is. A közönség náluk egy: legyen akár szó nemzetközi filmkritikusról, zsűritagról vagy magyar mozinézőről. A maguk elé állított elvárást és színvonalat számukra a ,,nemzetközi" kifejezés határozza meg a szó pozitív értelmében. Nincsenek jó vagy rossz értelemben vett intézményi reflexeik: Ujj-Mészáros és Nemes Jeles nem is a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Reisz pedig eredetileg az ELTE-n végzett.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Borvendég Zsuzsanna, a Mi Hazánk EP-képviselője közölte, kezdeményezik a szobor eltávolítását az EP épülétéből.
Orbánéknak elég megőrizni táborukból, aki jelenleg megvan, és emellett kb. 20-25 billegő körzetre koncentrálni.
