„Na, menjünk bele kicsit alaposabban: Mucsit alapvetően szeretem, a karakter, amit már-már kissé fáradtan, de előad (?) jó. Illetve, jó egy Jancsó filmbe. Igaz, itt is röhögtem rajta, de ez alapvetően mindannak a többletnek köszönhető, amit Mucsi közvetetten hozzátesz az egészhez, nem a mondanivalónak.
Ami a mondanivalót illeti, azzal halmozottan gond van. Nem tudni ugyanis, hogy mit akarnak a rétesként nyújtott sztorival, ami valami olyasmi lett, mint amikor valaki túl hosszan, és rosszul mesél el egy faviccet, aminek a csattanóját is sikerül elrontania.
Térjünk vissza a célközönség kérdéséhez: ha nem lenne meg a filmen végigvonuló eléggé direkt szembeállítás a Mucsi-karakter és az öltönyös vigéc között, a végén még konkrétan meg is kérdezik: »Te mire pörögsz rá? A kulináris élvezetekre, vagy a bestiális fesztiválhangulatra?« – szóval jól kettészelték a látogatók körét, döntse el mindenki, akit sikerült megfogni, hogy mucsai, bocsánat, Mucsi-módon be fog baltázni a kétliteres vázából nyakalt alföldi merlot-któl, vagy a mandzsettás ingujjait húzogatva pörgeti a rozéját rubberneckelés közben.”