A halálbüntetés támogatottsága jól mutatja, mit rontottunk el az elmúlt 25 évben

„Nagyjából az, ami az egyik oka volt Orbán Viktor hatalomra kerülésének is, és a baloldal jelenlegi válságának is, a fenti két baloldali politikai alapvetés figyelmen kívül hagyása. A halálbüntetés kiváló téma arra, hogy bemutassuk, máshol meg lehet az embereket győzni arról, hogy ez az eszköz morálisan elfogadhatatlan, és a bűnüldözés szempontjából hatástalan. Méghozzá érvekkel, felvilágosítással, politikai akarattal. De Magyarországon valami más történt a baloldalon.

A magyar értelmiség és a politikai elit nem ezt tette, hanem kijelentette, a halálbüntetés, az rossz. Választópolgár, te pedig fogadd el ezt, anélkül, hogy mi elmagyaráznánk, miért. A 90-es évektől kezdve a magyar politika ugyanis egyre inkább nem közösen és tudatosan választott szabályokon alapult, a liberális demokrácia és a kapitalizmus lehetőségeinek megértésén és elfogadásán, hanem egy egyszerű csereüzleten. Fogadjátok el a rendszert, kedves középosztály egy fenntartható jólétért (a szegények ugye nem nagyon játszottak szerepet a rendszerváltás utáni magyar politika történetében mint politikai szereplők). Amikor pedig a jólét elfogyott, beköszöntött a gazdasági válság, a megszorítások, elkezdett lefelé csúszni ez a középosztály, szertefoszlottak a liberális demokrácia nem létező pillérei is.

És nyilván nem egyedül a baloldal és értelmisége felelős ezért a szétfoszlásért. De menthetetlen az a hiány, amelyben a demokrácia vagy az emberi jogok fontosságának elmagyarázása kimaradt ezekben az években. Ez pedig nem a ‘96 utáni Orbán Viktor és a Fidesz feladata, nem a MIÉP, nem a Jobbik, nem az FKGP feladata lett volna.

Mert az nem érv a demokrácia fontosságára, hogy négy láb jó, két láb rossz. A demokrácia ugyanis nem marketingtermék. A demokrácia pont nem önmagában jó dolog, hanem akkor, ha van tartalma, és ha az emberek is érzik, hogy fontos nekik, ha a politika megvédi őket. Ha nem azt látják, hogy az állami vagyon kézen-közön kisurran, ha nem azt látják, hogy egyik pillanatról a másikra utcára kerülnek, ha nem azt látják, hogy ők a kisemberek az egyre gazdagodó politikusokkal szemben. A demokrácia akkor érték, ha védi a közpénzt, a munkavállalót, ha látható, hogy annak minél többen részesei, ha minél több beleszólást engedünk saját ügyeink intézésébe. És ugyanígy, ha a korrupció miatt nem kerül senki börtönbe, ha az emberi jogokat, az alkotmányt pont a kormány sérti meg, védhetetlenné válnak a humanista alapvetések is a közbeszédben.”