Stabilitás és bizonytalanság

Nekem úgy tűnik, hogy ebben az unióban minden szabályszegő tagország visszaél az unió gyengeségével. Fontosabb az EU-nak a tagállamok megőrzése semmint a saját maguk által kitalált szabályok betartása és betartatása. Így viszont komolytalan ez a szervezet.

A briteknek komoly szerepe van abban, hogy az EU ide jutott. Ha be sem léptek volna, valószínüleg előbbre tartanánk. Mindig is az USA érdekeit képviselte, no meg komoly hasznot is húzott a tagságból.

Anglia külpolitikája mindenkor az amerikai politikához állt közelebb, mint az európai unióhoz. Így ebből a nézőpontból is szükséges a vizsgálat. Cameron tisztában van azzal, hogy az Angol gazdaságra milyen következménnyel járna egy kilépés. Húzza az időt és közben kedvezményeket próbál kicsikarni, mivel a kilépése rövid távon az unióra nézve is hátrányt jelente. Teszi ezt akképpen, hogy különböző „csomagoló anyagot” használ, amelynek nagy része szükséges lenne az EU reformjához és több ország támogatja. Az igaz, hogy a legnagyobb befizető, de téves következtetéshez vezet, ha két szám különbözetét vesszük, csak a közvetlen értékeket nézzük. Az uniós piacokon való részvétele, az angol cégeken keresztül az uniós tagországokban keletkező profit nagy része visszakerül az országba és közvetetten növeli a gazdasági mutatókat. Ez igaz a fogyasztási javak, szolgáltatások, kereskedelemre egyaránt. Miért jelölte meg 2017 évet? Szerintem két okból. Az egyik ok az ami a cikkben is megfogalmazásra kerül. A másik az USA-val kötendő szabad-kereskedelmi megállapodás és ennek hatása. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez lényegesen ellensúlyozza a kilépés következményeit Anglia számára akkor a kilépés mellet foglal állást. Amennyiben nem ellensúlyozná, akkor nem fog a kilépés mellett agitálni.

Annyi történt, hogy a britek megnézik hosszú idő után újból, milyen amikor nem kell koalázni semmi faszom liberális szarral. Szeretni fogják.