Tökéletlennek kell lenni

„Miért sugallja még egy környezetismeret-tankönyv is azt, hogy mindenképpen kell lennie valaminek az egyénen, ami nem elég jó? Ez főleg annak fényében érthetetlen, hogy ebből az üzenetből éppenséggel egyáltalán nincs hiány modern világunkban. Lehangoló, hogy egyre korábban válnak a fiatalok testtudatossá, és sokszor már a kisiskolások is számolgatják az étkezéseknél a bevitt kalóriákat. Az olyan táplálkozási zavarok, mint az anorexia vagy a bulimia már a hét-nyolc éves korosztály körében is előfordulnak. A betegségnek számos oka lehet, de a folyamat azonos: a gyermek először azon kesereg, hogy sikertelen, aztán azon, hogy nem felel meg a külvilág követelményeinek, aztán arra jut, hogy ennek ő az oka, végül arra, hogy azért ő, mert „kövér”, „beteg”, „csúnya”. Az internet tele van fórumokkal, ahol szülők számolnak be kétségbeesetten arról, hogy öt-, hat-, hétéves fiuk vagy lányuk visszataszítónak tartja magát, és kérnek segítséget arra nézve, hogyan kerülhetik el, hogy a gyermekük – miképp ők maguk is – egész életében kevesebbnek érezze magát egy, az ideálisnál laposabb lábfej, szélesebb csípő, girbegurbább fogsor miatt.”