A Fidesz és a medve

„Amúgy is, nézzétek meg a Magyar Hírlapot, hogy az is hol tart akár hatásban, akár olvasottságban, mióta hosszú-hosszú évekkel ezelőtt lezajlott a Széles-kanyar.

Ugyanez lesz ezekkel is – az állítólag valahol már készülgető anti-Index hírszájttal együtt –, mint minden mással, ami az Orbán-brancsnak az utóbbi egy évben eszébe jutott. Volt négy év, amikor a legtöbbször befelé pattant a labda a kapufáról, aztán egyszer csak fordult a szerencse. Most aztán már nemhogy kifelé perdül, de egyenesen taccsra megy az összes lövés.

Tudjátok, mi jutott eszembe erről az egész nyűglődésről? Az, hogy lehet, hogy nincsenek is ilyen célok. Lehet, hogy nem is a nyilvánosság uralásának reménytelen vágya áll az összes töketlen és halva született ötlet és nyomulás mögött. Talán csak annyi az egész, hogy Habony Árpádnak és a legjobb barátainak is szükségük van játékokra, amikkel elbíbelődhetnek még egy darabig, amíg ki nem telik az idejük. Elvan a gyermek, amíg játszik, és a bugyelláris is vastagszik.

Máskülönben miért mennének hétről hétre, napról napra, újra és újra házhoz a pofonokért?”