Miért támogathatja az alapjövedelmet egy liberális/ libertárius?

„Aki azonban hisz a kapitalizmusban, annak el kell fogadnia, s be kell őszintén vallania, hogy a kapitalizmusnak a munkanélküliség lényegi és megszüntethetetlen része. Kornai János – aki hisz a kapitalizmusban – úgy véli: míg a szocialista tervgazdaságra az áruhiány és a munkaerőhiány, addig a kapitalista piacgazdaságra ennek éppen ellenkezője, az áruk és a munkavállalók túlkínálata (azaz a munkanélküliség) a jellemző. Ezt a tényt csak olyan módszerekkel lehet megpróbálni időlegesen elfedni (lásd orbáni közmunka), amellyel egy libertárius, egy liberális aligha érthet egyet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az »aki nem dolgozik, ne is egyék« elv a kapitalista termelési rendszerben, különösen a létező magyar kapitalizmusban, ahol egész régiókból vonult ki a tőke, munkahelyestül, egyszerűen nem értelmezhető.

Ha a munkanélkülieket a gazdaság tartalékseregének tekintjük – amint azt sok közgazdász teszi -, akkor eszünkbe kell jusson, hogy egy sereget is etetni kell. Ha a sereg semmilyen ellátást nem kap, elpusztul, nem lesz hadra fogható. Az egyéni tragédiákon túl ez tragédia a teljes gazdaságra nézve is. Az alapjövedelem egyértelműen javítja a foglalkoztathatóságot. (Ami nem összetévesztendő a foglalkoztatottsággal, de annak előfeltétele).

Bell posztja szerint azért nem is vitaképes a javaslatunk, mert »a legtöbb országban a jövedelmeket emberek keresik meg szorgalommal, kreativitással, tudással, erővel.« De ezt egy pillanatra sem vitatjuk. (Vagy ha igen, akkor majd Piketty nyomán, máskor). Az alapjövedelem nem tesz mást mint hogy meghatároz (ha tetszik: Hayekot követve) egy viszonylag alacsony, 50 ezer forintos szintet, ami alá senkinek nem csökkenhet a jövedelme; de ezzel nemhogy csökkentené, ellenkezőleg: növeli a társadalom kreatív energiáit. Kutatások bizonyítják, hogy a kreativitást az anyagi motiváció nem növeli, hanem csökkenti; a kreativitáshoz más kell: kíváncsiság, belső motiváció és autonómia.

Visszatérve a morális szempontokra: társadalmunkban a pénznek olyannyira fontos szerepe van, hogy bizonyos mennyiség elengedhetetlen az emberi méltóság megőrzéséhez. Aki morálról beszél, annak aligha lehet közömbös az emberi méltóság. Nehezen képzelhető el olyan morál, amelyben semmilyen szerepe nincs az emberi méltóságnak. Ez alól a libertárius nézeteket vallók sem lehetnek kivételek. Javaslatunk az emberi méltóság, és az azzal elválaszthatatlanul összefüggő egyéni szabadság kiteljesedésére irányul. A Braun Róbert által is idézett Real Freedom for All What (if Anything) Can Justify Capitalism? című Van Parijs kötet az alapjövedelem erkölcsi alapjait is megteremti – pro-kapitalista nézőpontból! A szabadság elidegeníthetetlen érték kell hogy legyen: mindenkit megillet, kivétel nélkül, azokat is akiknek nincs munkájuk.”