Pojáca a majomketrecben

„Aki azt hitte, hogy a magabiztos felkészületlenség, a bántó amatörizmus és a túlterjengő riporteri egók végleg a megboldogult Nap-Kelte szocreál bútorai között maradtak, az valószínűleg egy adást sem látott még az ATV »Havas a pályán« című műsorából. (…)

Lehet, hogy csak az idő szépíti meg, de Havas Henrik pöffeszkedő arroganciájának egykor volt valami bumfordi bája. A rendszerváltás környékén lehetett valami imponáló abban, ha egy médiamunkás nem a megszokott simulékony alázattal beszélt a méltóságos tisztségviselőkkel.

Ebből a sármból mára egy kiégett ripacs sziluettje maradt, aki végleg belekozmált élete egyetlen szerepébe. Havas Henrik itt maradt nekünk, mint a régen megszűnt állami vállalatok fényreklámjai a budapesti háztetőkön, hogy önmagát legombolyító kötött mackóként, saját mítoszát még életében lerombolja. (…)

Senki nem tud épeszű magyarázattal szolgálni arra sem, miért kell a nézőknek hétről hétre végigkínlódniuk Havas kényszeresen berángatott, dögunalmas anekdotáit, melyeknek az égvilágon semmi szerepük nincs a beszélgetésben – mármint a riporter bennfentességének bizonygatásán túl. (Apropó: hallott-e valaki 20 évesnél frissebb sztorit tőle?)

A műsor rendszerint káoszba fullad, a vendégek be nem fejezett gondolatmeneteit minduntalan félbeszakítja a műsorvezető funkciótlan nagyképűsködése (»mellesleg a tanítványom volt«, »maga nem emlékszik, túl fiatal hozzá«, »ezt én jobban tudom«, stb.) Hiába, egyszerűen nem bírja ki, ha 30 másodpercig nem hallhatja a saját hangját.”