„2010 után, az első két évben még inkább csak a szegények voltak Orbán uralmának vesztesei. Ugrásszerűen nőtt az egyenlőtlenség. Ma már jól látszik, hogy mindannyian vesztesek vagyunk és leszünk. Aki arra számított, hogy a terebélyesedő és mélyülő szegénység felmorzsolja a Fidesz táborát, tévedett. A szegénység miatti elégedetlenség nem hozta vissza a demokráciát, a jogállamot és a piacgazdaságot, az úgymond senkit sem érdeklő, elvont ideológiai értékeket. Mint a Tárki most közzétett háztartás-statisztikai elemzéséből kiderül, 2012 és 2014 között valójában már csökkentek az egyenlőtlenségek, s a makrostatisztikai adatok alapján feltételezhetjük, hogy ez a folyamat az utóbbi fél évben is folytatódott.
Ez az egyik – és talán a legfontosabb – magyarázata annak, hogy Orbán miért tudott 2014-ben háromszor is fölényesen választásokat nyerni. Pedig öt éve nincs nap, hogy a Fidesz-uralom ne sértene meg újabb és újabb társadalmi rétegeket (legutóbb az egészségügyi dolgozókat), hogy ne korlátoznák újabb és újabb kipécézett csoportok önállóságát (legutóbb az egyetemi hallgatókét), hogy ne derülne ki valamely ájtatos pofával ismételt ostobaságról, hogy orbitális hazugság (például a vasárnapi boltbezárások családbarát jellege). Nincs nap, hogy, ne tipornák két lábbal a jogállami vagy európai normákat (l. halálbüntetés), hogy ne vennének ki a zsebünkből újabb és újabb tízmilliárdokat (l. a brókerbotrányok veszteseinek megmentése).
(...)