A jó szellemű élet − a brit konzervatív győzelem okairól

David Cameron és társai tudják, milyen a jó szellemű élet, és hogyan használható ennek eléréséhez a felvilágosodással virágzásnak indult tudomány. A brit konzervatívok a személyes és családi, valamint közösségi kötődési igények fényében fogalmazták meg a választóknak kínált megoldásaikat, s tették világossá, hogy mit gondolnak a különböző állampolgárokat és sokszínű közösségeiket összekötő, a teljes nemzetre vonatkozó fennebbvaló rendről. De kezdjük a gyökerektől! 

A politika és a jó szellemű élet

A politika céljának a közösségben élő ember kibontakozásának elősegítését, a jó szellemű személyes, társas és társadalmi élet feltételeinek megteremtését tekintjük. Azokat a társadalmakat, nemzeteket tartjuk sikeresnek, amelyek képesek e célhoz közelíteni. A kilátástalan világszemléletek szerint ez a felfogása naivitást tükröz, önáltatás, a politika valójában az ember ember fölött gyakorolt nyers erőszakát igazolni kívánó máz, az önérdek kíméletlen érvényesítését leplező technika. Akadnak olyanok, akiket tisztán az önzés és az önérdek vezet, de az emberek zömének, így a politikusok többségének az életét is a jó szellemű élet elősegítésének törekvése jellemzi.

De milyen is a jó szellemű élet, a görög eu-daimonia, amit közönségesen boldogságnak szoktak fordítani az európai nyelvekben? „A bölcsek is azt mondják, hogy a közösség, a barátság (philia: szeretet), a rendezettség, a józan mérték és az igazságosság fűzik egybe az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért hívják a mindenséget is világrendnek, nem pedig világrendetlenségnek”, idézi Platón Szókratészt a Gorgiaszban. A szókratészi öt maxima szerint élve valósíthatjuk meg emberi vágyainkat: valahol otthon lenni a világban, az emberi méltóságunk tiszteletét, és a szabadságot és biztonságot, hogy önmagunkról és szeretteinkről gondoskodhassunk anyagi, szellemi és lelki értelemben.

Az emberi társadalom rendje és megismerése

Két dolog következik Szókratész kijelentéséből: az első, hogy a rend az emberi értelemtől függetlenül létező dolog, az embernél fennebbvaló mindenség: világrend. Az emberi társadalom rendje más, mint a szerves egységeké (a test például organizmus, s ezért nem tartunk attól, hogy futás közben elveszítjük a karunkat vagy lábunkat). Aquinói Tamás mutatott rá, hogy „a politikai sokaság vagy a család alkotta egység csak a rend egységével bír, hiszen ez nem olyasmi, ami abszolút értelemben egy”. Az emberi közösség a „rend egysége”, amelyet folyamatos törődés és gondviselés nélkül szétesés fenyeget.

Szókratész kijelentésének másik folyománya, hogy mint eszes lények, törekedhetünk az emberi értelemtől függetlenül létező világrend megismerésére, s ezzel a jó szellemű élethez szükséges tulajdonságok és készségek pallérozására. Aquinói Tamás a görög-római hagyományokra építve választotta ketté a megismerés lehetséges útjait: a kinyilatkoztatásból származó tudást a sacra doctrinát (kinyilatkoztatott teológia) elválasztotta az összes tudománytól; továbbá az utóbbiak esetében kizárta a tekintélyre hivatkozást mint elfogadható tudományos módszert (Joseph Schumpeter).

A felvilágosodás és a rend elvetése

Tamás módszertani lépése tette lehetővé a felvilágosodás során a tudományban lezajlott virágzást. A felvilágosodás tudományos teljesítményei nyomán feltámadt emberi öntudat és gőg azonban félresiklást okozott: a megismerő tudomány művelői arra a (nem igazolt) következtetésre jutottak, hogy nem létezik fennebbvaló természetes rend, nincs mérce, amelyhez az emberi értelem teljesítményei mérhetők és mérendők, a múlt végképp eltörölhető. A fürdővízzel együtt kiöntötték a csecsemőt is: a tekintély mint tudományos hivatkozás elvetésével együtt kidobták a rendre való hivatkozást is.

A közhiedelem a felvilágosodásnak e kisiklott világfelfogásával mutatott rokonságuk miatt tartja úgy, hogy a felvilágosodás politikai örökösei azok az ideológiák, amelyek szerint nincs szükség az emberi értelemtől függetlenül létező rend feltételezésére, az ember a rációra támaszkodva képes megzabolázni és újraszabni az ember és az emberi közösségek természetét. Ez a felfogás a tudományt nem a természeti rend megismerését elősegítő technikai eszköznek, hanem a történelem bizalmasának tekinti, amely képes megszabni az embereknek azt is, hogyan kell élniük. 

A rend az ember képessége és tapasztalata

A fennebbvaló rend megvalósítására irányuló emberi törekvés tapasztalati tény: az emberi történelem maga az a törekvés, hogy a közösség tagjaként otthont, az emberi méltóságot és a gondoskodás szabadságát biztosító jó szellemű rendet alakítsunk ki. Tény, hogy az emberek ilyen életre vágynak. Ugyancsak történelmi tapasztalat, hogy a fennebbvaló rendet tagadó, a magát mindenhatónak képzelő ember tevékenysége önkénybe, zsarnokságba és erőszakba torkollik; legyen szó bár az ősi Egyiptomról és az ókori Hellászról, vagy a XX. századi náci Németországról és Szovjetunióról.

A felvilágosodás eredeti eszméjének valódi örökösei a konzervatívok. Azok, akik bíznak abban, hogy létezik az emberi közösséget is átható természetes rend. Hasznos dolog a múlt tapasztalatain való töprengés, a bevált megoldások megőrzése, fokozatos terjesztése térben és időben. Erre utalt Abraham Lincoln elnök az amerikai polgárháború idején. Lincoln gyakran beszélt arról, hogy napi imája során Isten időnként közöl vele dolgokat. Erre megkérdezték, hogy Isten vajon az északiak vagy a déliek oldalán áll-e. Mire ő azt válaszolta, hogy a kérdés éppen fordított: „Nekem azt kell biztosítanom, hogy Isten oldalán álljunk, mert abban biztosak lehetünk, hogy Isten a jó oldalon áll”.

A brit konzervatívok 2015-ös választási győzelmének összetevői

David Cameron és társai tudják, milyen a jó szellemű élet, és hogyan használható ennek eléréséhez a felvilágosodással virágzásnak indult tudomány.

A kötődés és valahova tartozás

A kötődés és a valahová tartozás kulcsszerepet játszik az ember képességében, hogy tartós, bensőséges, elkötelezett, és tartalmas kapcsolatokat, azaz jó szellemű életet tudjon kialakítani.Ezt támasztják alá az ember alapvető (fizikai, érzelmi, kötődési és kutató) szükségleteivel foglalkozó evolúciós pszichológia, fejlődés- és társadalomlélektan, a szociológia és a közgazdaságtan bizonyos elméletei is. Életünk alapindítéka a másokhoz való kapcsolódás elérése. A kapcsolódásban találunk biztonságot, az odaadás és a megerősítés örömét. A meghitt összekapcsolódás szükséglete csoportszinten is jelentkezik, úgy hívjuk: valahová tartozás. A kötődésből és a valahová tartozásból fakad az egyén önértékelése és önbecsülése.

A család, a közösség és a fennebbvaló rend a brit választásokban

A brit konzervatívok a személyes és családi, valamint közösségi kötődési igények fényében fogalmazták meg a választóknak kínált megoldásaikat, s tették világossá, hogy mit gondolnak a különböző állampolgárokat és sokszínű közösségeiket összekötő, a teljes nemzetre vonatkozó fennebbvaló rendről. A kötődés evolúciós és kulturális fogalom is egyben, éppenséggel a megtapasztaltban, a tartósban, a beváltban, a megbízhatóban gyökerezik. Nincs kötődés múlt nélkül, ezért az emberi tapasztalattal ellenkező, lehetetlen vállalkozás a Munkáspárt és a liberális demokraták törekvése, hogy a társadalom mérnökeiként olyan átalakításokat javasoljanak, amelyek figyelmen kívül hagyják a választók kötődés iránti központi igényét.

Lássuk tehát a brit konzervatívok (2010-15 közötti teljesítményük alapján) hiteles kulcsüzeneteit a 2015-2020 közötti időszakra az egyéni és családi boldogulás (család), a közösséghez kapcsolódás (haza), és a fennebbvaló rend kérdéseiben.

A politikai marketing eszközei

A politikai marketing négy hozzávalóból állítja össze a választók meggyőzésére szánt üzenetet: szeretetből és gyűlöletből, reményből és félelemből. A választási kampány végén derül ki, hogy összességében milyen arányban adagolták a négy hozzávalót, de a „család – haza – rend” kérdéseinek összefüggésében már a kampány során, illetve a kormánypárt esetében a kormányzati teljesítményből is kiolvasható a négy elem aránya.

A konzervatívok ajánlata a személyes és családi élethez 

Kezdjük a személyes és családi élettel. A konzervatívok két metaforikus „fogyasztót” helyeztek kampányuk középpontjába: az egyik a kezdeményező, aktív, „keményen dolgozó” ember. Neki azt ígérték, hogy törekvéseiben számíthat a konzervatív kormánynak az ő magatartását előnyben részesítő, jutalmazó társadalomgazdasági (adó, oktatás, egészségügy, nyugdíj, szociális segély, stb.) intézkedéseire. A keményen dolgozó aktív emberek általában bizakodóak, vannak gyerekeik, akiknek a saját lehetőségeikhez hasonló körülményeket kívánnak, azaz a fenti üzenet nemcsak az aktívakat, hanem a nyugállományba vonult, és a gyerekeik nemzedékére gondoló embereket is megszólította. 

Ennél is fontosabbnak a jövőt megtestesítő csoport, amelynek metaforája a közös életet tervezgető fiatal pár, akik otthont és gyerekeket szeretnének úgy, hogy a megélhetésükről, gyarapodásukról maguk legyenek képesek gondoskodni. E csoport számára fontos üzenetet hordozott a konzervatívok kormányzása, ugyanis az bebizonyította, hogy anyagi előrehaladás mindenki előtt, aki dolgozni akar nyitva áll (a munkanélküliségi ráta 8-ról 5,6%-ra csökkent). A családalapítás és munkavállalás szempontjából sarkalatos fontosságú a remény. Ha a toryk a kormányzati ciklusban, vagy a kampányban túlnyomórészt félelemre és gyűlöletre építettek volna, akkor elvesztették volna ezt a választói réteget, hiszen ki akarna olyan világban házasodni, ahol félelemre és gyűlöletre kell felkészíteni a gyerekeit. „Szabad vagy, kezdeményezz, gondoskodj magadról és szeretteidről, gyarapodj, mi biztosítjuk javaid biztonságát, megszervezzük a tisztességes oktatást és egészségügyi ellátást, csak méltányos terheket helyezünk rád, nem részesítünk előnyben olyat, aki nálad kevesebbet tesz önmagáért,” szólt az üzenet.

A választók számára talán nem lett volna elég a toryk adatokkal igazolt, és a választók által a gazdasági növekedésben és fogyasztásban is érzékelt gazdasági kompetenciájának érve, sem a középtávú gazdasági tervek és intézkedések felvázolása, ezért a fenti „megalapozott remény” fő üzenetet nem elhalványító félelem felvillantása is megjelent a kampányban: a Munkáspárt kormányra kerülése veszélybe sodorhatja a már elért eredményeket, adóemelési és költekezési terveik rosszabb helyzetbe hozhatják a családokat.

A konzervatívok ajánlata a közösség és a haza tekintetében

A toryk fő üzenete a közösség, vagyis a „haza” tekintetében ugyancsak erős, és a skót függetlenségi népszavazás során begyakorolt két szólamra épült. Az első, hogy kockázatot rejt (marketingben: félelemre ad okot) a Munkáspárt és a Skót Nemzeti Párt (SNP) esetleges koalíciója, hiszen a koalíciós alkudozásokban az SNP zsarolási pozícióba kerülhet a feltételek megszabásakor. Ezzel szemben a toryk a skót népszavazás lebonyolításával demonstrálták, hogy tiszteletben tartják az önrendelkezést és elkötelezettek további hatáskörök juttatásában a skót és a walesi parlamentnek. A második szólam nem a félelemre, hanem a személyes és családi szinten már említett „remény” üzenetekhez kapcsolódott: Nagy-Britannia nagy, büszke, terveit megvalósítani képes, erős kultúrájú ország, amely kötődési lehetőséget kínál mindenkinek, akiben van tetterő és kitartás a „nagy brit vállalkozásban” való részvételhez. Ennek jegyében 2012-ben elindították a „Britain is Great” kampányt, amely Nagy-Britannia földrajzi nevével játszva a brit szellem és szervezőképesség nagyszerűségét hirdeti. A kampány éles ellentétben áll a Munkáspárt 2002-ben (a merjünk kicsik lenni jegyében) hozott döntésével, amellyel megszüntették a Britain név hivatalos használatát, s ettől kezdve csak az ország rövidített nevére szorítkoztak: Egyesült Királyság.  

A konzervatívok ajánlata a fennebbvaló rend tekintetében

A választási eredmények azt sugallják, hogy a toryk a fennebbvaló rend kérdésében is a választók számára elfogadható remény-félelem elegyet alakítottak ki. Cameron ismételt kiállásai a kereszténység mellett úgy, hogy világossá tette, tisztelettel viszonyul mindenki iránt, aki nem a keresztény Istenben, hanem más fennebbvalóban, vagy akár semmiben nem hisz, ha ugyanakkor türelemmel viseltetik a tőle eltérő hitűek iránt. Nagy-Britannia elég erős ahhoz, hogy elfogadja ezt a fajta másságot is. Világossá tette azonban, hogy a multikulturalizmus veszélyezteti az ország egységét, és mindenkinek el kell fogadnia és be kell illeszkednie a brit szigeteken történelmileg kialakult gazdasági, jogi és társadalmi rendbe. Aki erre nem képes, annak nincs helye az Egyesült Királyságban.

A siker titka: a családra, a közösségre, és a rendre vonatkozó befogadó remény

Összefoglalva, a toryk sikere a választók kötődéseit figyelembe vevő, és azokra releváns választ adó választási programból, és az azt hitelesítő kormányzati teljesítményből fakad. A kampányban helyes arányban választották meg a remény-félelem, illetve szeretet-gyűlölet arányt. Alapvetően és túlnyomórészt autentikus, pozitív kampányt folytattak. Jól választották meg a célközönséget mind a személyes-családi élet, mind a közösség (haza), mind a fennebbvaló rend tekintetében. Az így kialakult metszet akkora választói tömeget tett ki, amely elegendőnek bizonyult a toryk által remélt abszolút győzelemhez. 

*

A vesztesek 

A vesztesek teljesítményének értékelésére itt nincs tér, de figyelemreméltó, hogy 2012-ben Milliband megpróbált a Munkáspártban sokak által képviselt „blue labour” (Lord Glasman) felé elmozdulni, amely a magabíró és teherbíró emberek és családok szempontjait, a nemzeti közösség egységét hangsúlyozza, de részben a párt liberálisai, részben a szakszervezetek ellenállásán megbukott kezdeményezése. Milliband utódjára vár a kötődés „család – közösség – rend” szintű kérdéseinek autentikus és értelemmel bíró megfogalmazása. Nem lesz könnyű dolga.

A liberális demokraták problémája ugyancsak az ember kötődési szükségletéhez való viszony tisztázatlansága. Ebben a sokszínű pártban talán az eddig második vonalban meghúzódott, de most előtértbe került Tim Farron hozhat megoldást, aki pontosan érti a kötődés politikai jelentőségét, és világossá tette, hogy növelni kívánja befolyását a párt jövőjének alakításában. 

A UKIP egyetlen parlamenti helyet szerzett, és nem várható, hogy túlegyszerűsített, elsősorban a félelemre és gyűlöletre építő üzeneteikkel a közeljövőben képesek lennének a brit politika alakításának főáramába kerülni.