Meseország kitalált ünnepe: a székely „csíksomlyói búcsú”

„Úgy néz ki, hiába imádkozott a Magyar Pride népe a Hángérien Vúdsztákkon, a jóistenke nem velük, hanem a melegtörvényt megszavazó írekkel kötött szombaton szövetséget. Persze, megértjük a jóistenkét, aki a jókedvű és nyitott adakozót szereti, hogy nem talált semmilyen szeretnivalót Csíksomlyón. Mert hát a NER intézménye hiába szervezte le a szokásos pünkösdi vallási bulikát és az énekeljük el együtt újra a székelyhimnusz után a magyarhimnusz karaoke-showt a 2014-es hatuma szavazatok 95 százalékáért. Felvonult mindenki, Áder János köztársasági elnöktől Szász Jenő NSKI igazgatóig, ott sündörgött a szabad ég alatt, némi isteni alamizsnáért és megerősítésért, de a Főnök csak kapja a pofonokat.

Áder János írta: »az esemény, a hűségről szólt ez a szentbeszéd, amit mindannyian megszívlelhetünk. A hit hűségéről, a szülőföldhöz és a nemzethez tartozás hűségéről, és az anyanyelv megtartásának hűségéről«. Nem János, nem erről szólt, hanem arról, hogy megint megmutogattátok magatokat egy párhuzamos valóságban. És arról, hogy el kellett menni Romániába kampányolni kicsit a fideszes szavazatok megtartása miatt. Nem tudtok kihagyni egyetlen alkalmat sem, hogy a magyarság és a nemzet nevében, a fideszes szavazók felé forduljatok.

Ezt a rituálét azok, amelyekre olyan emberek, akik nem magyarságteljesítményük, hanem szerzett tudásuk és szorgalmuk alapján dolgoznak és élnek meg, meglehetősen csodálkozó tekintettel néznek, ilyen még van? Kezdjük azzal, hogy minden újság megírta: »több százezren a csíksomlyói búcsún«. Imádom ezt az önmegerősítő kampányt, ami a részvétellel kapcsolatos. A székely vicceknél már csak az viccesebb, ha a székely ember számol. Volt már erre példa: Autonómia az új pina, avagy kudarcba fulladt a Nagy Nemzeti Kígyózás alkalmával is csak úgy repkedtek a számok, aztán kiderült, sokkal kevesebben voltatok, mint azt a székely propagandisták mondták.

(...)

De mi lehet a legvalószínűbb magyarázata annak az eseménynek, amely ma már Csíksomlyói Magyar Prideként vonult be a köztudatba? Történészek nem tartják kizártnak, hogy a 17. Század végi tatárbetörésekkel és azoktól való megmenekülésekkel kapcsolatos. Később aztán a barokk vallásosság általános elterjedése szükségessé tett egy újfajta értelmezést, ez lett később a kitalált győztes csata »emléke«.

A modern magyar nemzet kialakulása után aztán az egyházi, felekezeti szempontot fokozatosan átveszi a nacionalista összetartozás érzése, különösen akkor, amikor »a magyarság« veszélyheyzetbe kerül. Ennek közvetlen eredménye az volt, hogy a »csíksomlyói búcsút« természetesen nem tartották meg minden évben: elmaradt az összejövetel az 1848/49-es Szabadságharc leverése utáni években, az 1919-es román hatalomátvétel és az 1949-es kommunista diktatúra idején is. Ennek bizonyítéka, hogy már 1864-ben nem csak mint egyházi ünnepről írnak, hanem »általános nemzeti ünnepnek« nevezik a búcsút.

»Ez a szép hagyomány« tehát egy 300 éves történet, amely vallási kezdeményezésre indult, de az elmúlt 150 és 70 évben a vallási motívumok helyébe a nacionalista, nemzeti összetartozást hangsúlyozták, amely 1990 óta már turbómagyar giccskeresztények Hángérien Vódsztákja. Nem lehet ott már ugyanis igazán vallási eseményről beszélni, ahol a gój motorosok is tiszteletüket teszik egy rendezvényen vagy ha az eseményt az Ultras Liberi is beharangozza. Csíksomlyó sajnos ma már nem más, mint, hogy sok magyar összejön és összefog egy közös célért – a Fidesz és csatolt szerveinek ipari méretű közvagyon lenyúlásáért imádkoznak.”