A polgári közép pártjának jövőképe és politikai irányvonala

Magyarország megszállása önmagunk által már a török uralom 150 évével vetekszik az időtartamát tekintve, és minden bizonnyal megelőzi azt a károkozásban. 1867 óta egyre rosszabb megoldások követik egymást a politikai rendszerünkben, ennek hatására folyamatosan torzul a politikai kultúránk és erősödik a válság a társadalom mélyrétegeiben. Minden ponton, amely történelmi mértékű eséllyel kecsegtetett, történelmi mértékű hibákat vétett a mindenkori kormányzó elit, és egyre mélyebbre kerültünk az elhúzódó válságunkban. A legutóbbi ilyen esély 2010-ben volt, amikor a kétharmados Fidesz-kormányzás az ország autokratikus, korrupt hagyományaiba hullt vissza, a társadalmi elégedettséget és a versenyképességünket évekkel vetve vissza, de ami a legnagyobb bűne: a kivételes cselekvőerő és bizalom birtokában nem állította visszafordíthatatlanul felfele ívelő pályára az országot, amit megtehetett volna, ha elvégzi a racionálisan várható társadalomszervezési, kulturális, és a politikai rendszert érintő feladatait. Orbán Viktor miniszterelnöksége a rendszerváltás és talán az egész magyar történelemben párját ritkítja az elszalasztott lehetőségek (mivé válhattunk volna a pozitív oldalon) és az elkövetett tévedések (az elért negatívum) közötti abszolút különbségben.

A Polgári Konzervatív Párt értékelése szerint az Orbán-kormányzással folytatódó posztkommunizmus időszakát ugyanazok a válságjelenségek, és az ezek mögött kitapintható kompetenciahiány mozgatja, amely a Habsburgokkal való rossz kiegyezéshez, az I. világháborúhoz, Trianonhoz, és a Kádár-rendszer korrupciójához vezetett. Ezért a kompetenciahiányért általánosságban a polgárosodás elmaradása okolható. Ez a legújabb kori magyar történelem meghatározó rákfenéje, és az ennek hiányában történő folyamatos kísérletezés ugyanennek megkerülésére és »meghaladására« olyan illúziókkal, tévedésekkel, hazugságokkal és oktalanságokkal járta át a magyar társadalom mindennapos működését, amelyek mára az ország kikerülésével fenyegetnek a nyugati kultúrkörből. A Polgári Konzervatív Párt szerint szembe kell nézni ezzel a veszéllyel, és a szembenézés csak akkor lehet sikeres, ha feltárjuk a bajaink gyökerét (amit itt kivonatolva megtettem), és a gyökerében próbáljuk meg kezelni őket.

Ebből egyenesen következik, hogy a polgárosodásnak ebben a megkésett állapotában sincsen alternatívája. A PKP jövőképe az országgal kapcsolatban a polgárokból (autonóm, de együttműködésre kész, kompetens emberekből) indul ki, és hozzájuk kanyarodik vissza. A mindenkori kormányzatnak az ilyen típusú emberek közösségének lehetővé tételén, és az általuk létrehozott kultúra erősítésén kell dolgoznia, ebben foglalható össze a működésének célja. Ezen kívül, ideértve a régóta ismert kokettálást mindenféle alternatív világmegváltó és népboldogító elméletekkel és gyakorlatokkal, minden mást illúziónak tekintünk, és elutasítunk – ami nem jelenti persze, hogy ne kelljen az ilyen építkezésnek számot vetni a nemzet mai beidegződéseivel és képességeivel. Nagyon is kell, hiszen ezekből kell kiindulni, viszont ezen túl kell neki utat mutatni, hogy a nemzet meghaladhassa évszázados kudarcait. A magyar társadalom ma az egyik legboldogtalanabb a világon. Nem véletlenül. A nyugati társadalmak esetében, amilyen a magyar is, az értékteremtő polgárok gyülekezetének nincsen alternatívája egy versenyképes, boldog nemzet felnövesztésében. Pont.