„A jogvédelem és a humanizmus álarca mögött a kommunizmus, az önmaguk meggyőződésének mindenekfelettiségébe, önmaguk élcsapat voltába vetett hit indított támadást a görög katolikus egyház huszártelepi cigányiskolája ellen is. Történt, hogy néhány éve Nyíregyháza egyik belvárosi iskolája tagiskolát hozott létre a cigányok lakta Huszártelepen. Ebbe az iskolába természetesen cigány gyerekek jártak. Ami elég ok volt a Mohácsi Erzsébet vezette Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány számára, hogy szegregáció címén pert indítson az iskola ellen. A rengeteg tényező közül kiválasztottak egyet – a szegregációt –, és annak Prokrusztész-ágyába kényszerítették az egész ügyet. Nem számítottak az érintett gyerekek, nem számítottak a jó szándékú tanárok, nem számítottak a szülők – csak az eszme számított.
A pert megnyerték, az iskolát bezáratták. A város önkormányzata ezt követően az iskolát átadta a görög katolikus egyháznak, amely színvonalas felzárkóztatóintézménnyé fejlesztette.
A gyerekek, a szülők és a tanárok szeretik, a pedagógiai munka sikeresen zajlik. És ami a lényeg: senkinek nem kötelező oda járni, és senkit nem tiltanak ki onnan. Aki telepi lakos más iskolába akarja járatni a gyerekét, még bérlettámogatást is kap a várostól. De a többség nem akarja. Örül, hogy a gyereke olyan iskolába jár, ahol szeretik, ahol jól érzi magát, és ahol jók a tanárok, a felszerelés.
A kommunistát azonban a tények nem érdeklik, csak az elv. Mohácsiék az új iskola ellen is pert indítottak. Nem érdekelte őket a szülők, a gyerekek, a tanárok véleménye – csak a sajátjuk.
Első fokon nyertek – a bíróság újra elrendelte az iskola bezárását.
De másodfokon győzött a valóság. A Kúria jogerős ítéletében megállapította, hogy a huszártelepi iskolában semmiféle hátrányos megkülönböztetés nincs, az oktatás folyhat tovább.
Nemcsak a hazai cigányság életében mérföldkő ez az ítélet, hanem a hazai kommunizmus jövőjét illetően is. Jogerősen kimondatott, hogy a valóság fontosabb, mint az egyetlen társadalmi szempontra koncentráló elmélet. A testület, ha nem is így fogalmazott, a kommunista gőg, a hübrisz felett mondott ítéletet.”