Így nem vásik a veres csillag

„Nemrégiben Nyári Zsoltot – egy baloldali törpepárt szóvivőjét –, akit sarló-kalapácsos, vörös csillagos kitűző viselése miatt ítéltek el, most másodfokon felmentette a Fővárosi Törvényszék az önkényuralmi jelkép viselésének vádja alól. A döntést azzal indokolták, hogy szerintük a vörös csillagot lehet úgy is nagy nyilvánosság előtt hordani, hogy az nem kelt megbotránkozást: a csillag kicsi volt, május elseje is volt, egyszóval nem olyan nagy ügy ez.

Ezzel a döntéssel legalább tiszta helyzetet teremtettek mind a baloldali szélsőségesek, mind a kommunizmus áldozatai számára – előbbiek eddig is előszeretettel bagatellizálták utóbbiak szenvedéseit, de most már papírjuk is van róla, hogy bátran legyinthetnek az olyan jobboldali fantazmagóriákra, mint a »kommunista bűnök«, vagy a »bolsevizmus áldozatai«.

A bírósági ítélet hivatkozási alap lehet azoknak is, akik rosszul értelmezett nosztalgiából, vagy a legrosszabb időkben örök hűséggé rögzült szervilizmusból szinte fiatalkoruk jelképeként tekintenek az átkos negyven év szimbólumaira. Lobogtathatják a papírt azok a hangoskodók is, akik a kormány vagy a kapitalizmus elleni lázadásukat akarják CCCP-s vagy Che Guevará-s pólóikkal nyomatékosítani, és végre van mire hivatkozniuk azon tudatlan fiatalok seregeinek is, akik a százmillió embert legyilkoló kommunizmus jelképeit nyugati sörmárkán, tornacipőn vagy zenekarok lemezborítóin látták először díszelegni, és emiatt azt hiszik – vagy azt akarják hinni –, hogy kommunistának lenni divatos, haladó, nyugatos létállapot. Sőt, az európai értékek része, hiszen még az Európai Bizottságot népszerűsítő, 2012-es brüsszeli plakátokon is békésen megfért a különböző vallási jelképek között öt darab sarló-kalapács (»Európa mindenkié« – szólt a szlogen alatta).”