Halálmetál

„Aki nagyot mond, az nagy, ugye? Éljen Örbán Viktör, élet és halál ura! Csak Targovistét ne felejtse el.

Haláááál! – hörgi bele a mikrofonba. Napirenden tartja és nem mond le róla. A bűn zsoldja a HALÁÁÁL! Semmitől sem riad vissza! Közben odabent egy apró-didergő lélek reménykedik, hogy ekkora mondástól visszakap valamit a jelentőségéből. Az azért nem lehet akárki, aki életről és halálról dönteni hivatott! Ugye? Mondjátok, hogy nagy vagyok és hatalmas és méltóságteljes! (…)

Merő handabandázás megint, ahogy a menekültek elleni kampány is. Félreértés ne essék: ettől még a lehető legkártékonyabb hatást váltja ki azokból, akik még figyelnek a csirkedarálásra. De a legtöbben már átnéznek rajta, egy percig sem veszik komolyan. Kiismerték a trükköket, és már nem kajálják meg. És a nagy titok: minden ilyen furfangos hadművelet újabb és újabb tízezreknek nyitja fel a szemét. Látják, hogy úgysem lesz ezekből semmi. Látják a tétova tántorgást, a szánalmas kuncsorgást, ahogy tetszeni próbál, és rángatja elő a cilinderből az ellenségképeket. Fáradtan legyint már a saját talpasuk is; nincs neki baja a bevándorlókkal, személy szerint a libanoni fideszesekkel sem.”