„Most, 150 évvel később ismét Húsvét van és végre megint nagy és fontos témánk lehetne a kiegyezés. Csakhogy ezúttal a belső magyar megbékélés, országformáló szellemi szerződés sürget a pusztító és bénító gyűlölködés hosszú időszakától kifáradva. Ma az a labanc, aki pénzen kívül mást is várna az Európai Uniótól és az a kuruc, aki mindenkivel összetűzne, mert a békét zsigerileg sem érzi hatékonynak. Bedeszkázták a kirakatokat az utca két oldalán, s csak a kövek repkednek szüntelenül.
Ennek a merev politikai szembenállásnak az a legnagyobb hátránya, hogy legcinikusabb, leglelkesebb, leghaszonlesőbb vagy éppen legbárgyúbb fenntartóin kívül mindenki más számára roppant kártékony, mert kiöli a kreativitást, fékezi az egészséges versengést, elszorítja az autonómiákat és egzisztenciálisan kukázza a tőle függetlenedni, távolságot tartani vágyókat. Ezt a világot működtetni a lojális középszerűség számára kifizetődő.”