Moral Hazard

„A sorba illik a Quaestor-botrány is. Ebben az esetben ugyancsak felettébb könnyű másra mutogatni – most éppen a miniszterelnökre, a pénzügyi felügyeletre, és kártérítést követelni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy aki ezekbe a kötvényekbe fektetett, az valószínűleg tudatosan becsukta a szemét, mert magasabb hozamot akart például az állampapírénál, vagy éppen magasabb kamatot a bankbetétnél. Ami ugye csak magasabb kockázat mellett lehetséges. Utóbbi be is jött…

Pedig rengeteg jel utalt a rizikóra – és ilyen alapon a Quaestor-kötvény sem volt zsákbamacska.

A kibocsátási alaptájékoztatóban például minden olyan részlet szerepelt, amelyen el kellett volna tűnődniük az érintetteknek: rajta volt a kibocsátó cég kondíciója, különösen az, hogy számára csak a befektetők befektetett pénze áll rendelkezésre. Hogy a kibocsátási program keretében keletkezett összes tőkét kizárólag a Quaestor-csoport anyavállalata részére kölcsönzi. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ki vizsgálja a társaság könyveit, és bármilyen meglepő: fel volt tüntetve a könyvvizsgáló cég is. Továbbá a kötvények visszafizetésének biztosítékaként csak a Quaestor lett megjelölve. De ez is magáért beszél: »Felhívjuk a befektetők figyelmét arra, hogy a kötvényekre nem terjed ki az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) védelme, vagy más hasonló biztosítás, így a Befektető-védelmi Alap (BEVA) védelme sem.« Árulkodó szösszenetnek minősül az is, hogy a befolyó pénz hasznosítása kapcsán a holding leszögezte, hogy a viszonylag rövid futamidejű forrásból finanszíroznak hosszú távon megtérülő projekteket!”