A Fidesz és a Jobbik rivalizálásának martaléka lesz az ország

„Az MSZP a harmadik helyre süllyedt. A DK jó esetben a két világháború közötti Rassay-párt szerepét töltheti be. Ágálhat a parlamentben minden hatás nélkül. A demokratikus tábor növekedése elképzelhetetlen a civil lakosság, s a kormányzattól megcsömörlött demokratikus jobboldaliak nélkül. Amíg a demokratikus pártoknál nem történik radikális vezetőváltozás, amíg nem támadnak bizalomra méltó tehetségek, addig nincs remény, hogy a Jobbikon kívül a kormányzatnak esélyes kihívói támadjanak. A demokratikus pártoknak végre olyan szellemi potenciálra van szükségük, amely segíti őket szembenézni azzal a mindmáig megválaszolatlan kérdéssel, hogy legalább nyolcvan éve miért nem találja a magyar baloldal, a magyar liberalizmus azokat a célokat, azt a nyelvet, amellyel hatásosan megszólíthatja az antidemokratikus hagyományok mentalitásvilágában nevelődött választókat.

Miért veszítette el a bizalmát a baloldalban a választók nagy része? Miért nem tudták szorgalmazni az országra veszélyes időkben, amiként a mában, a konzervatív demokratákkal való összefogást? Persze a múltjukkal való szembenézés ugyancsak kötelezettsége a demokratikus jobboldalnak. Miért volt bukásra ítélt Antall József és Szabó Iván is? Mindezek kimondásra, megválaszolásra, megoldásra váró kérdések. Különben évtizedekre a Fidesz és a Jobbik rivalizálásának martaléka lesz az ország. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Látni kell a látható mögötti, egyelőre láthatatlant. Keresni kellene az érthetetlen mögötti megértendőt.”