Együttállások szembenállás helyett

„Magam is kívülállónak érzem magam, ha a népi–urbánus, a konzervatív–liberális, a fővárosi–vidéki, a központozott–központozatlan és a rímes–rímtelen kategóriák kerülnek egymás mellé. Vidéki származású liberális konzervatív költő vagyok, keresztény gyökerekkel – Budapesten élek, használok központozást, és költőként a rímeket sem mindig vetem meg. Az ember ilyen: elég sok minden határozza meg tulajdonképpeni maghatározhatatlanságában.

Viszont Péterfy Gergellyel ellentétben engem ez a kívülállás zavarni is szokott. (Péterfy Gergely író a Népszabadságban közölt véleménycikket Fossa címmel 2015. április 4-én, s még mielőtt az olvasó félreértené, az írás címe latinul van, erre a szerző is felhívja a figyelmet, jelentése árok, az írás pedig egy régi-régi vitát elevenít fel, méghozzá irodalmit, a népi–urbánust, megtoldva a kilencvenes évek keresztény-konzervatív–szocialista-liberális árokásásával.) Szóval nem mindennap tölt el megnyugvással, hogy ezek a kérdések valójában engem nem érdekelnek.

Mert dehogyisnem, érdekelnek.

Csak konkrétan a hideg ráz tőlük, úgyhogy leginkább hanyagolom őket, mint a vérző fejű, levágott lábú kölyökkutyákat a Facebook hírfolyamában.”