Kockázatkezelés a szabad piacon

„Az élet tanulás. A társadalom élete, a civilizáció is az. Időről időre ki fog derülni, hogy valamely kockázatot rosszul mértünk fel, és az nagyobb, mint sejtettük. A jelenlegi megoldás túl kevés biztonsági elemet tartalmaz az igényekhez képest, korrekcióra van szükség. A szabad piac különösen gyors és hatékony az ilyesmiben. Ha van egy igény, ami nincs kielégítve, azonnal ezernyi, milliónyi vállalkozó kezd ötletelni szerte a világon, hogyan lehetne abból üzletet csinálni. Nincs az a bizottság vagy szakértő, aki kreatívabb és eredményesebb lenne, mint az ötletelő vállalkozók serege.

És akkor történik valami tragédia. Az újságok napokon át tele vannak vele, mindenki arról beszél, mindenki azon töpreng, hogy történhetett ez meg, így nem maradhat, hogy lehetne az ilyen eseteket kizárni. Hamarosan előkerülnek az ötletek, szigorúbb szabályozás, súlyosabb büntetés kell. A hisztéria azonban sajnos csak még több kárt okoz. Nézzük, miért.

A gazdasági érdekből hozott biztonsági intézkedésnek az a lényege, hogy működik. Életre hívója a fizetőképes kereslet, a minőséget (a kockázat alacsony szintjét) a vevő folyamatosan »fogyasztja«, és annak megfelelően árazza be. A törvény által kikényszerített biztonsági intézkedés azonban senkinek sem kell, csak a közvéleménynek és a politikusoknak, ők azonban nem fizetnek érte. A vállalatnak az az érdeke, hogy a törvényt betű szerint betartsa olyan olcsón, ahogy csak tudja. Csak azt várjuk el, hogy ki legyen pipálval egy rublika, alá legyen írva egy jegyzőkönyv. Az egyáltalán nem probléma, ha nem működik. A működésképtelenség a politikusokat sem zavarja, amig nem nyilvánvaló, hiszen a lényeg nem a kockázatkerülés, hanem a népszerűségi pontok begyűjtése. Komolyan elhiszi bárki is, hogy a vörösiszapkatasztrófa óta az ellenőrzés rendszere annyira megjavult, hogy ilyesmi jellegű baleset többé nem fordulhat elő? Végül pedig az átlagembert sem zavarja, mivel a tényleges biztonságot a szabad piaci tényezők biztosítják, az állam által előírt színjáték csak addig számít, amig az eset a újságok címoldalán van. Így öljük hárman az egy igazat, miközben a mindenki csak veszít. Az állami szabályozás lassan megfojtja az egész gazdaságot, miközben valódi biztonságot egyáltalán nem vagy legalábbis nem hatékonyan állít elő.”