„A biztosítás alapvetően PIACI veszteségek kezelésére jött létre. Nem pedig arra, hogy amit ellopnak néhányan, azt a kockázati közösség fizesse meg. Ez pontosan ugyanolyan visszaélés a biztosítással, mint ami miatt bevezették a biztosítás felső határát. Ez ugyanaz a morális kockázat: ha nem veszik észre a lopást, akkor nyert az illető (meg a politikus haverjai), ha meg észreveszik, akkor fizet más. Gondoljunk csak bele, hogy a sima biztosító is ellenőrzi lopáskár esetén, hogy valóban lopás történt-e, vagy csak a biztosított próbál csalni és visszaélni a biztosításával. Ha sikerül neki, akkor a többi biztosított fogja kifizetni a jogtalan követelését, hiszen nem is lopták el a tulajdonát. Ezt hívjuk biztosítási csalásnak. Valaki csal, a többiek fizetnek. A BEVA biztosítás logikájában nem bűncselekmények ellen, hanem piaci veszteségnél biztosít. Igazságtalan és káros lenne, ha a többi, szabálykövető, prudens és tisztességes piaci szereplőnek kellene kifizetnie több éves (!!!) profitját azért, mert a hatalom néhány kedvence az állami szervek félrenézése mellett lop, csal és hazudik. Ez nem oké.
De hát mit lehet akkor tenni? Valakinek állnia kell a cechet. A szóba jöhető szereplők köre korlátozott: a bűnözők, az állam, a piaci szereplők, vagy a befektetők fogják kifizetni a végső számlát. Illetve ezek kombinációja. Az első lépcső mindenki számára triviális: akik ellopták ezeket a pénzeket, a teljes vagyonukkal kell, hogy feleljenek. Ebben nincs pardon. A Quaestor-bűnözők vagyonát el kell kobozni. Ezt viszont csak az állam tudja végrehajtani. Az, hogy ezt kellő időben, kellő hatékonysággal végezze el az illetékes hatóság, az állam és vezetőinek a felelőssége. És pontosan itt nyilvánul meg a »foglyul ejtett állam« probléma: ha a bűnözők a hatalomhoz kötődnek, akkor az állami hivatalok nem lépnek fel kellő határozottsággal, és lába kél a vagyonnak. Eldugják, eltüntetik, elviszik külföldre. Fuss. Ez a FIDESZ felelőssége. Hogy hagyták a Tarsoly-klánnak a menekítést.”
