A beteg embereket verő véglények közöttünk vannak

Kettőnk véleménye között, úgy látom: igazán csak a nézőpontban van lényeges különbség. Én pl. úgy látom, hogy az általad emlegetett "tahóság", ami másutt is előfordul ugyan, de csak mint kuriózum, az itt normává vált. Hogy mást ne mondjak: a falvaink valaha volt, színes közösségi élete és ésszerű munkamegosztáson alapuló fél-autark gazdasági és társadalmi egyensúlya mára olyan kényszerűen együtt élő, közösségnek nem nevezhető csoporttá vált, amelynek tagjai irigy gyanakvással méregetik egymást, amelyre a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" - felfogás nyomja rá a bélyegét. Úgy lehet: ez a züllés talán azzal kezdődött, amikor a zsidó szatócsot és családját szíjra fűzve vitték el a csendőrök és a falu népe nem csak hogy nem tiltakozott: boldogan szidalmazta és köpködte őket, miközben mindenki tudta: nem követtek el semmi bűnt, legfeljebb a falu szegényei tartoztak neki néhány pengővel... Végső soron: értelmetlen arról vitázni: mi is "idegen" a magyar néplélektől... A mindennapi "tahóságainkról" pedig csak annyit: mindent összevetve, végül is ezek tesznek a világban egy helyet élhetővé, vagy élhetetlenné. Hogy mi ezek közül melyikhez tartozunk: azt már eldöntötte az az immár félmillió fiatal, akik ma akár Magyarországon is élhetnének - mégsem itt élnek. Idegenben érzik jól magukat, és meglehet, hogy mire ezt a sort leírom, már háromnegyed millióan lesznek! A legszomorúbb pedig: ha idehaza fiatalokkal beszélgetek: csak elvétve találok olyat, aki a jövőjét itthon képzeli el... Nos: ez a katasztrófa!

A zsidó nép története nem szorítkozik kizárólag a Bibliára. Történeti, tudományosan megalapozott források is vannak szépszámmal. És nem szabad elfelejteni, hogy az európai keresztény erkölcsi zsinórmértékünk, a tízparancsolat ugyancsak zsidó "találmány" (nem magyar)! De - ez valóban mellékszál. A mi mindennapi apró megaláztatásaink, amit itthon naponta elszenvedhetünk, szinte a magyarországi élet szerves részei. Annyira, hogy már kérges páncélbőrt növesztettünk, észre sem vesszük! Százszámra sorolhatnám. Az összehasonlítási alap pedig: ugyanez más - talán szerencsésebb - országokban, ahol az emberek emberszámba veszik egymást, akkor is, ha addig sohasem látták. Volt szerencsém ezt több országban is megtapasztalni. Százával sorolhatnám azokat az itthoni "apróságokat", amik tőlünk nyugatra nem történhetnének meg, de ezek már szétfeszítenék egy komment kereteit.

A tudatmódosulás lényege: Vannak ügyek, amiért börtön jár, de ha egy idős embert kigúnyolni, nyuggerezni trendi, mert a komcsikáink és libernyákjaink megönvalósították ezt a boldogtalan nemzetet is.

Amikor magyar embert vernek meg,rabolnak ki, ölnek meg cigányok, arról miért nincs híradó riport ezerrel? Többet ér egy élősködő v. egy hazaáruló élete ?