„Mindkét szó hangsúlyos: elkülönítésnek kell történnie, továbbá annak jogellenesnek is kell lennie – legalábbis az igazság szolgáltatására szomjazó, anyanyelvét értő, s a jog alapjait ismerő állampolgár így gondolhatná. S bár csekély reményeket táplálunk az iránt, hogy a CFCF ádázait erről képesek lehetünk meggyőzni, az értelmes hazai közbeszéd érdekében nyomatékosan le kell szögezni, hogy az elkülönítés elszenvedett állapot; ha valaki maga dönt arról, hogy elkülönül, az semmiképpen nem valósíthatja meg a szóban forgó jogsértést. Mert ha nem így lenne, a CFCF-nek első helyen a pécsi Gandhi Gimnáziumot kellene beperelnie. Abszurdum, ugye? A jövő halvány reményének legszebb virága ez a középiskola, ahol saját önazonosságukban megerősödött, tehetségükben kibontakoztatott fiatalok nevelődnek a putrikból érkező gyerekekből.
Szüleik tudatosan választották a saját közösségükben való pallérozást – teljesen hasonló meggondolások alapján, mint ahogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók saját nyelvük, a vallásukhoz ragaszkodók saját felekezetük szerint »szegregálják« gyermekeiket a többségi nyelvűektől vagy a vallástalanok tömegeitől. És ez alapvető emberi joguk! Amiképpen természetesen az is, hogy ha úgy látják jónak, a többség intézményeiben tanulhassanak. Ha egy magyar gyereket azért nem vesznek fel egy román intézménybe, mert magyar, egy vallásost vagy cigányt egy államiba, mert vallásos vagy cigány – na ez a szegregáció, ami tűrhetetlen. Az ellenkezője, a saját közösség tudatos előtérbe helyezése – emberi jog. Ha a huszár-telepi cigány szülő úgy dönt, hogy a gyerekének jobb a megszokott, hazai pályán, gyerekkori társai között nevelődnie, ehhez ugyanúgy joga van, mint a székely szülőnek a Mikó Kollégium választásához. (...)