„Mindkét szó hangsúlyos: elkülönítésnek kell történnie, továbbá annak jogellenesnek is kell lennie – legalábbis az igazság szolgáltatására szomjazó, anyanyelvét értő, s a jog alapjait ismerő állampolgár így gondolhatná. S bár csekély reményeket táplálunk az iránt, hogy a CFCF ádázait erről képesek lehetünk meggyőzni, az értelmes hazai közbeszéd érdekében nyomatékosan le kell szögezni, hogy az elkülönítés elszenvedett állapot; ha valaki maga dönt arról, hogy elkülönül, az semmiképpen nem valósíthatja meg a szóban forgó jogsértést. Mert ha nem így lenne, a CFCF-nek első helyen a pécsi Gandhi Gimnáziumot kellene beperelnie. Abszurdum, ugye? A jövő halvány reményének legszebb virága ez a középiskola, ahol saját önazonosságukban megerősödött, tehetségükben kibontakoztatott fiatalok nevelődnek a putrikból érkező gyerekekből.
Szüleik tudatosan választották a saját közösségükben való pallérozást – teljesen hasonló meggondolások alapján, mint ahogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók saját nyelvük, a vallásukhoz ragaszkodók saját felekezetük szerint »szegregálják« gyermekeiket a többségi nyelvűektől vagy a vallástalanok tömegeitől. És ez alapvető emberi joguk! Amiképpen természetesen az is, hogy ha úgy látják jónak, a többség intézményeiben tanulhassanak. Ha egy magyar gyereket azért nem vesznek fel egy román intézménybe, mert magyar, egy vallásost vagy cigányt egy államiba, mert vallásos vagy cigány – na ez a szegregáció, ami tűrhetetlen. Az ellenkezője, a saját közösség tudatos előtérbe helyezése – emberi jog. Ha a huszár-telepi cigány szülő úgy dönt, hogy a gyerekének jobb a megszokott, hazai pályán, gyerekkori társai között nevelődnie, ehhez ugyanúgy joga van, mint a székely szülőnek a Mikó Kollégium választásához. (...)
A CFCF logikája tökéletesen azonos a környező országok magyarfaló sovinisztáinak álságos hozzáállásával: a magyar gyerekeket nem szabad elkülöníteni a román, szlovák, szerb stb. gyerekektől, mert csak az integrált oktatás biztosítja azokat a készségeket (ők előszeretettel az államnyelv elsajátítását helyezik az első helyre), ami nélkül végzetes hátrányba kerülnének szegény kisebbségi gyerekek. Hát nem. Nem kerülnek végzetes hátrányba. Ellenkezőleg, gyökereikhez ragaszkodva éppen hogy jobb eséllyel teljesíthetik ki képességeiket, s válhatnak versenyképessé a többséghez tartozókkal. Éppen úgy, mint a Gandhi Gimnázium vagy a most ádáz gyűlölettel támadott, Sója Miklósról, a hodászi cigányok lelkipásztoráról elnevezett nyíregyházi iskola diákjai. A Kúria visszaadta a reményt, hogy lehet bonyolult ügyekben is értelmes döntéseket hozni. Már-már igazságot szolgáltatni…”