Az időközi választások természetéről

Az időközi választások legszembeszökőbb jelensége az egyetlen választókerületben elhangzott kampánytémák és a győztes személy pártállásának az egész országra gyakorolt lélektani hatása. Az adott választókörzet valós súlyánál jóval nagyobb figyelmet kap, és első számú csataterévé válik a pártok kommunikációs harcának. A sajtó és a választópolgárok is kiemelten reagálnak az elhangzó ígéretekre, a végeredmény konklúzióit levonó pártelnökök véleményére és természetesen, a voksolás eredményére. Alapvető társadalmi, kormányzati, mindezeket megelőzve pártpolitikai következtetéseket lehet, és vonnak is le belőle megannyian. Vannak azonban olyan elemei is ezeknek a választásoknak, amelyek nem ilyen messze mutatóak, de annál beszédesebbek lehetnek.

Egyik ilyen jelenség, hogy az egyes pártok és a független jelöltek kampány kommunikációja eltér az országos választásokétól. A kiemelt figyelem okán a képviselőjelöltek nemcsak a helyi lakossághoz szólnak, hanem az „éppen futó” politikai ügyekről mondott véleményükkel azonosulnak egy-egy párt mindenkihez szóló üzenetével. Ezzel egyben felvállalják annak a szerepét is, hogy az őket indító párt önmagáról alkotott képével azonosulnak. Ilyen módon válik egy-egy időközi választás az egész ország politikájáról mondott közvéleménnyé. A lélektani hatásán kívül ez azért is fontos, mert a kampány során használt szlogenek, ígéretek, ítéletalkotások és önmeghatározások, a választást követő időszakban hosszabb-rövidebb távon tematizálják a közbeszédet. Meghatározzák a politikai újságírás és a publicisztikák tartalmát, alakítják a kormány munkájának megítélését, az ellenzéki pártoknak lehetőséget adnak erősségük felmutatására. Az ellenzék, győzelme esetén, a népszerűség növekedéssel együtt, - a sajtó segítségével- jó ideig fenntarthatja a kormánykritikus témákat és hangulatot, kormánypárti győzelem esetén pedig, a kabinet igazolhatja döntéseinek helyességét.
 
A Veszprém megyei 1-es választókörzetben született eredmény egyértelműen  a baloldali pártok sikereként írható le. Kész Zoltán kampányában félreérthetetlenül a FIDESZ kétharmados többségének a megszüntetése állt. Győzelme, a szlogen győzelmét is jelentette, amellyel a választók úgy nyilatkoztak, hogy a kormánypárt túl nagy többséggel rendelkezik a parlamentben. A „kormányváltó hangulat” kifejezést azonban nem tudta sokáig fenntartani a baloldal. Stratégiájuk, arra épült, hogy, a tapolcai központú, ugyancsak Veszprém megyei választókörzetben tartott választáson is ezt az elégedetlenséget használják ki. A baloldali ellenzéki jelölt győzelme esetén elérni kívánták, hogy folyamatosan napirenden tartsák a „kormányváltó hangulat” látszatát az országban. Az időközi választások logikájának megfelelően azonban hamar ki kellett venni ezt a jelmondatot a mondanivalójukból, mert ebben fordulóban a választópolgárok másról kívántak véleményt mondani. Másrészről hamar érzékelhették, hogy a baloldallal szemben a jobboldal egyrészt nagyon erős, másrészt Tapolca városában a JOBBIK választói lehetnek többségben, így az utóbbi győzelme esetén a „kormányváltó hangulat” első számú alternatívájaként nem ők szerepelnének első helyen.

Fenti állításomat igazolja az időközi választások egy további természete, az aktuális politikai kérdésekre adott aktuális közvélemény kifejezési jellege. A választópolgárok tisztán érzik, világosan tudják, hogy kerületi szavazatukkal nem a kormányzat birtoklására vagy összetételére voksolnak. Meg van az a lehetőségük és létezik az a szabadságuk, hogy nem kell eldönteniük: ki lesz az ország kormányfője. Összefogásoktól és nagyobb tétek nélkül az aktuális, és legtöbbször rövid távú politikai kérdésekről, láthatóan, észrevehetően véleményt mondhatnak, mindössze két tollvonással. Az időközi választásoknak további megbújó jellegzetessége is befolyásolja annak végeredményét. Ez szoros összefüggésben áll az időközi választás időpontjával, pontosabban azzal, hogy az időközi választást a ciklus elején vagy a kormányzati munka végének közelében tartják-e meg. Alapszabályként elmondhatjuk, hogy minél közelebb esik a soron következő általános választásokhoz az időközben megtartott voksolás, annál pontosabb annak közvélemény-kutató jellege (amennyiben a közvéleményt ez esetben csak a politikai szimpátiára korlátozzuk) Az eddigi időközi választások a ciklus lezárásához közel voltak, a mostaniak a ciklus kezdetéhez.

A Veszprém megyében megtartott választások mindkét esetében igazolták ezeket a jellegzetességeket. Első alkalommal inkább a FIDESZ kétharmados többsége ellen szavazni kívánókat lehetett mozgósítani. Azonban azok is szavaztak, akik nem akartak aktívan részt venni ennek a többségnek a lebontásában. Passzivitásukkal megmutatták annak a hátrányát, ha valamelyik politikai erő a FIDESZ-hez hasonló többséggel rendelkezik. Az országos voksok több mint abszolút többségét birtokló pártok számára a kommunikáció és PR építés felértékelődik, a néppárti struktúra kiszámíthatatlanná teszi a biztos pártbázis magasan tartását. Olyan szavazat többlet áll mögötte, amely nem egyetlen mezős játéknak köszönhető. Társadalmi támogatottsága világnézeti, réteg- és célorientáció szempontjából sem homogén. Sokszor éppen az ellen oldalban való csalódás, frusztráció az oka a jelentős szavazat többletnek. 2010-ban és 2014-ben is a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség a baloldali pártok teljes kormányzatképtelensége miatt zsebelhette be a kétharmados többséghez szükséges mandátumokat. Kész Zoltán győzelme azt mutatta meg, hogy egyben tartani és aktivizálni ezt a tömeget nem lehet egyszerű szlogenekkel, levelekkel és „kopogtatásokkal”.

A tapolcai választás ugyancsak egy ciklus elején tartott, kormányzati kérdéseket, kormányzat-ellenzék erőviszonyait fel nem forgató, közvélemény kifejezésnek azonban helyt adó választás volt. Érdekességét az azonban növelte, hogy mind a FIDESZ mind a JOBBIK Magyarországét Mozgalom kifejezetten presztízsharcnak élte meg ezt a küzdelmet. Mindkét párt bizonyítani akart; előbbi táborának szilárdságát, utóbbi azt, hogy képes nyerni egyéni választókerületben. A győztes gól örömét az utóbbi tudhatja immár hivatalosan is a magáénak. Vona Gábor joggal érezhet most emelkedett hangulatot, de kijelentése, miszerint a tapolcai eredmény igazolja pártja váltó párttá válását, nem igazolható elemzői szempontok alapján. Itt is az időközi választások azon jellegére kell utalnom, amelyre fent már hivatkoztam: az aktuális közvélekedések hangulati elmére. Fenyvesi Zoltán 10 110 szavazatot kapott a 2014-es eredmény körülbelül 54%-át. A FIDESZ szavazó táborából itt is hiányoztak a korábban a kormányzás hatékonyságára szavazó polgárok. Rig Lajos 10 608 szavazata az egy évvel ezelőtti 10 248-cal szemben, nem mutat meggyőző párterősödést. Természetesen lehetnek olyanok, akik biztos FIDESZ szavazók voltak és most a JOBBIK-ra szavaztak. És feltételezhetjük, hogy a JOBBIK táborában is vannak olyanok, akik nem mentek el 2015. április 12-én voksolni. Megsaccolhatjuk, hogy a kormányzó párt így elveszthetett 1000 szavazatot, mégis az a 7000 választópolgár mondott igazi véleményt, akik otthon maradtak ismételten. Ebből azonban azt a következtetés is joggal levonhatjuk, hogy a JOBBIK nem vált semmivel sem erősebb párttá, a közélet tematízálását csak ideig-óráig tudja fenntartani.

Az időközi választás további érdekes természete, hogy az esetek többségében nem egyezik meg a végeredmény az országosan mért népszerűségi, illetve közvélemény kutatásokkal. A fent leírt, aktául politikai hangulata miatt eltér tőle. A ciklus elején a legnagyobb lehet az eltérés, míg a ciklus végén tartottaknál egyre inkább közeledik ahhoz. Kész Zoltán esetében egyértelműen láthattuk ezt. A 2015 februárjában készült közvélemény kutatások alapján a FIDESZ támogatottsága a teljes népesség körében 21% volt, míg a pártot választani tudókéban 40%. Ez lényegesen eltér az MSZP 19, illetve a DK 6 (biztos pártválasztók) százalékához képest. Veszprémben Kész Zoltán 42%-kal nyert. A tapolcai választást megelőzően a Fidesznek 40%-os támogatottságot mértek a biztos választani tudók között, a JOBBIK Magyarországért Mozgalomnak pedig 25-ot. Rig Lajos 35%-kal nyert. Hosszú távú és az egész országra érvényes következtetéseket ezeknek számoknak az ismerete is mutatja, nem lehet levonni. Az emberek szavazó kedvét, hangulatát kifejezetten jól le lehet mérni egy ilyen választáson, de reprezentatív voltukban eléggé kétségesek lehetünk.

Összegző véleményem szerint a baloldal „végleges veresége” korántsem végleges. A Jobbik alternatívaképző képessége megnőtt, de építkezés nélkül ez csak a szabályt erősítő kivétel marad. További véleményem a Jobbik győzelméről, hogy azt a bizonyos „üvegplafont” nem sikerült áttörniük, mivel nem növelték szavazatarányaikat meggyőző mértékben. Rig Lajos parlamentbe jutása lélektanilag lehet erősítő. A Fidesz mozgósítani tudta szavazóinak jelentős részét. A fent leírt meggyőző többséget egyelőre elvesztette, egyszersmind inkább passziválta őket, mintsem más pártok táborát növelte volna.