A szerző nem vitatja, hogy léteznek belénk nevelt nemi szerepek, de a „nem” az nem csupán egy társadalmi konstrukció, hanem belső lényeg.
„1995-ben rendezte az ENSZ a nők IV. világkonferenciáját Pekingben, amitől a nők helyzetének javulását remélték. De nyertek-e a nők Pekinggel? És a családok? (...)
Az az elv, hogy »a gyerekeket meg kell tanítani a biztonságos szexre«, egyfelől csökkenti a párválasztás felelősségét, másfelől előfeltételezi, hogy a fiatalok szexuális életet élnek. Ez mára szinte normává válik: a fiataloknak szexuális életet kell élniük, mert az a trend, a normális. Ez komoly nyomást fejt ki rájuk, kevesen tudnak ellenállni az elvárásnak. (...)
Gender-feminizmus – »nem is érdemes vele foglalkozni!«
»A társadalmi nemi (gender) feminizmus arra a lételméleti alappillérre támaszkodik, hogy a 'nőiesség' és a 'férfiasság' csak társadalmi konstrukció. Tehát a fő cél nem a szabadság, hogy önmagunk legyünk hiteles férfiak és hiteles nők, hanem éppen e hitelesség létezésének a tagadása. Ez az elmélet annyira távol esik a mindennapi tapasztalattól, hogy nem is érdemes vele foglalkozni.«
A férfi és a nő nemiségének mélyebb tartalmait (Ki vagyok én mint férfi? Ki vagyok én mint nő?) leginkább az apaságban és az anyaságban lehet megtapasztalni, ez adja a férfi és női lét kiteljesedését. A gyakorlatban e kettő – természet adta módon – kiegészíti egymást.
Ha a nemi szerepeket csak társadalmi képződményeknek és a szocializáció termékeinek tartjuk, akkor hallgatólagosan azt ismerjük el, hogy semmi nem létezik, amit önmagában véve nőiesnek vagy férfiasnak, apainak vagy anyainak tekinthetnénk. Ez a felfogás – bár minden tapasztalatnak ellentmond – nagy hatást gyakorol a politikára és az egyetemi körökre. Holott a mindennapi tapasztalat azt mutatja, és a természettudományos kutatások is bizonyítják, hogy meghatározóbbak a természetes adottságok és különbségek, mint a nevelési-szocializációs folyamatok. Azok a csoportok, amelyeket nők irányítanak, másmilyenek, mint a férfiak által uralt csoportok. A szerző nem vitatja, hogy léteznek belénk nevelt nemi szerepek, de a »nem« az nem csupán egy társadalmi konstrukció, hanem belső lényeg. A férfiak és a nők természetüknél fogva alapvetően különbözők, de ugyanaz a méltóság és egyenlő emberi jogok illetik meg őket.”
Az író, festő- és előadóművészt, a Budapesti Református Cigány Szakkollégium vezetőjét egyebek mellett a romapasztorációról, Krisztus cigány hangjáról, a pokolról és az isteni fényről kérdeztük. Interjúnk.
„Amikor a barátnőm menstruál, szurkálom a f*szomat, hogy nekem is ugyanannyira fájjon.”
Efféle könyveket nem lehet csak úgy elolvasni. Lehet vele haladgatni persze az elejétől a vége felé, de ezzel a „normális” olvasási metódussal előbb-utóbb zsákutcába jutunk. A linearitással itt nem megyünk semmire. Győrffy Ákos írása.
Szabadfi Szabolcs által a Highlights of Hungary díjra jelölt könyv egyedülálló krónika. A Szőlő Jövésnek Könyve nem csupán városi dokumentum, hanem az évszázadok lenyomata.
A német újságíró szerint a „gender-misszionáriusok” elfelejtették a többséget: 88 százalék heteroszexuális, 49 százalék családban él, mégis minden a kisebbségről szól.
A baloldaliság, a marxizmus és mindaz, ami belőle kinőtt, a terror és az erőszak bölcsője.
A Tisza-féle SZJA-javaslat a gépésztechnikusok pénztárcáját is komolyan sújtaná.
Egyértelmű sikerként értékelték egy ukrán gazdasági lapban, hogy az elmúlt napok súlyos csapásai után emelkedésnek indult az olaj világpiaci ára. A drágulást márpedig mi is megérezzük majd előbb-utóbb, lehet, hogy az ukránok dróntámadásai miatt egy időre búcsút mondhatunk a 600 forint alatti üzemanyagáraknak
