Politológiai utópia

„A parlamenti pártok közti elhúzódó közjogi konfliktus a – könyvben többször pozitíve emlegetett – kései (1875 utáni) Monarchia klasszikus parlamenti csődállapotát jellemzi. Amennyiben a felek valóban komolyan veszik a közjogi vitát – akkoriban sem tették –, tényleg megoldhatatlan, körülbelül úgy, mint a középkori »i« körüli vita. (Vö. pl.: Madách: Az ember tragédiája, Bizánci szín.) Ha már e korszak előjött, hadd említem meg, hogy a kései Monarchia magyar része már a Monarchia másik feléhez képest is anakronisztikusan elmaradt világ volt. Az akkori honi közjogi viták tipikusan valóban álproblémákról szóltak, az összmonarchiához való viszonyról, a közös hadsereg vezényleti nyelvéről stb., s korántsem fedték le a közjog szokásos terrénumát: az általános választójog elutasításában pl. látens nagykoalíció alakult. Hasonlóan nézett ki a helyzet a mezőgazdasági bérmunkások egy részének – a cselédeknek – kvázi jobbágysorban tartásával, a nemzetiségi törekvések iránti érzéketlenséggel stb. Az analógia – aminek semmi köze az azonossághoz – adott, a mai viták jó része is elmegy a társadalmi problémák mellett.

A szerző többször említi Hollandiát, olykor Ausztriát, esetenként Németországot mint jó, akár követendő példákat a nagykoalíció működésére, ami a jelzett helyeken előmozdította a társadalmi kohéziót és sok egyebet, amiért is ezek jó helyek. Nem helyes azonban negligálni azt a tényt, hogy Magyarország a félperiférián helyezkedik el, nem pedig a centrumban. Meggyőzőbb lett volna, mondjuk Paraguay, esetleg Bulgária, netán Görögország példáját előhozni. Ezekben az országokban is volt-van nagykoalíció, de valahogy nem olyan elegáns, mint a centrumban. A félperiférikus státusz ugyanis sok mindent jelent, így – csak példaként – egyoldalú gazdasági fejlődést, oligarchikus kapitalizmust, kontrollok nélküli demokráciát (vagy ahhoz hasonló állapotot), óriási társadalmi különbségeket, a munkavállaló formális (jogi) függésre kényszerítésének szándékát, bürokratizmust. Ebből a körből az államszocializmus korában volt egy negyedsikerű kitörési kísérlet, de ezt végképp nem illik felemlegetni.”