„Aki nemzetiségi családba születik (és nem feltétlenül csak a cigányokra gondolok), az nem örül annak, ha minden nap a tudtára adják, hogy ez az ország csak a magyaroké. A zsidó fiatalok között is vannak, akik úgy gondolják, nem érdemes olyan országban maradniuk, ahol a rezsim kultúrpolitikája azokat ünnepli, akik kiirtották a nagyszüleiket, dédszüleiket. A szinglik, laza párkapcsolatban élők is nyomasztónak érzik, ha a hatalom erkölcscsőszként életformát és családmodellt diktál nekik. Ma még csak álszent prédikációval, holnap talán kényszerrel.
A baloldaliak ellen államilag gerjesztett gyűlöletkampány is közrejátszik sokak távozásában. Jobb szabadon élni olyan országban, ahol származásától, életvitelétől, meggyőződésétől függetlenül minden embert egyforma tisztelet illet meg. Ha ráadásul még jobban is keres, mint otthon, ahol diszkriminálják, akkor a kivándorlás gondolata még csábítóbb. És hát Nyugat-Európa nemcsak szabadabb, de gazdagabb is, mint Magyarország.
Ha az Orbán-rezsimben cseppnyi hazaszeretet lenne, pontosan azoknak a rétegeknek igyekezne türelemmel és szeretettel a kedvében járni, akik a leginkább hajlamosak a kivándorlásra. De ők csak »szinglihordák«, »idegenszívűek«, »ságváristák« a rezsim urainak.
Ha a trendek így folytatódnak, könnyű megjósolni a közeljövőt. A „»szent őrülteket« leszámítva a fiatalok közül csak azok maradnak itthon, akiknek a munkájára nincs igény a versenyképes nyugati társadalmakban. Meg azok, akik a fideszes pártállamtól várják, hogy eltartsa őket. Együtt a több millió nyugdíjassal, akik - mint Madáchnál az éhes eszkimók -, az egyre kevesebb fóka miatt egymás torkának esnek majd.
Orbán Viktor uralma új Trianont jelent, amelyben nem a terület, hanem a nép tehetséges és jövőt jelentő része szakad el az országtól. Ettől a rezsimtől ments meg Uram, minket!”