Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Vonáék pedig hétfő reggel, pezsgőtől zsibongó aggyal nekiláthatnak komolyan felkészülni a kormányzásra.
„Tapolca azért számít mérföldkőnek, mert a Jobbik először nyert egyéni mandátumot, méghozzá önállóan, koalíciós kényszer (és lehetőség) nélkül. Egészen most vasárnapig a Jobbik néhány száz aktivistáján és pár ezer fős kemény magján kívül senki sem hitte el, hogy ez a párt esélyes lehet Orbán Viktor kormányának leváltására, pontosabban hogy ez az esély már rövidtávon is reális.
Ha a Jobbik most okosan és megfontoltan kommunikál, akkor egy jóval szélesebb körben is elhitetheti magáról, hogy kormányzóképes. Akiket eddig csak az arra szavazok, aki le tudja váltani Orbán Viktort elv tartott távol a Jobbiktól – és a szocialisták ölébe bőven hullott ilyen protest szavazat az elmúlt években, anélkül, hogy ezért bármit is tettek volna Orbán szidásán kívül – nos, ezeket a szavazókat most egy még »jobboldalibb« párt szívhatja át a túloldalról, miközben Tóbiás Józsefék állnak letolt gatyával, és azon vitatkoznak, melyik platformban ki fúrja meg a regnáló elnököt.
Már vasárnap este biztosak lehetünk benne, hogy hétfőn minden »jobboldali« és »független« (tehát fideszes és szoclib) elemző azt fogja magyarázni, hogy a vasárnapi választásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, Tapolca nem Magyarország, stb. Ronald S. Lauder még a repülőgépen felturbózza a piszkozatként mentett kötelező rettegést az antiszemitizmus aggasztó növekedéséről és Magyarország várható elszigetelődéséről.
Vonáék pedig hétfő reggel, pezsgőtől zsibongó aggyal nekiláthatnak komolyan felkészülni a kormányzásra. Mert az Tapolcával együtt is hosszú és rögös lesz. A lélektani áttöréshez elég volt a hit és a tett. A neheze most következik.”