Putyin nem tett üres ígéreteket: Washington lépésén múlik a világ sorsa
Az orosz elnöki sajtótitkár szerint Moszkva „világosan bemutatta” egy lehetséges válaszlépés körvonalait.
Hogy mi jön ezután? Hogy mire leszünk elegek Moszkvában vagy Szentpéterváron? Szerintem az most nem fontos. Betörtünk a liftezők mezőnyébe, ez egyelőre pont elég.
„Nos, Szapporo és Zürich óta a magyar jégkorong nagyon sokat változott.
Két dologra gondolok itt.
Az egyik, hogy a hét évvel ezelőtti feljutás átírta a szurkolói hozzáállást. Mindenki úgy volt vele, hogy ami egyszer sikerült, annak sikerülnie kéne másodszor is. Főként, hogy közel jártunk ehhez többször. Például 2010-ben, amikor szintén pontelőnnyel fordultunk az utolsó körre és a Szlovénia elleni döntőre. Simán buktuk. Egy évvel később itthon fináléztunk az olaszokkal, hosszabbításig vittük a történetet. Két évvel ezelőtt Kazahsztánt is elkaptuk, de a taljánok megint odatörték a borsot az orrunk alá.
Törvényszerű volt, hogy egyszer össze kell jönnie? Igen, de azt nem tudhattuk, hogy mikor. Különösen Gojang után nem tudhattuk, amikor úgy lettünk ötödikek, hogy egy igazán meggyőző meccsünk sem volt. Különösen ennek a szezonnak a végén nem tudhattuk, amikor kiesett a divíziójából a junior- és az ifjúsági válogatott is, és a felnőttek sem tündököltek az idény EIHC-tornáin, ráadásul meghatározónak számító játékosok estek ki a keretből a felkészülés végén. A juniorok kudarca után rengetegen követelték Rich »1-3-1« Chernomaz szövetségi kapitány fejét és úgy hallani, nem is múlott sokon, hogy menessze őt a szövetség.
(...)
Sokan hitték, állították, hogy ha kifut az aranygeneráció, megborul a magyar jégkorong szekere. Nem hittem így, vitatkoztam velük. Bíztam benne, hogy annyira nem lesz nehéz az átmenet.
Hiszen ha tehetségek vannak – márpedig vannak –, és munka is van, akkor minden lehetséges. Ilyen egyszerű ez. Lehet, hogy Szapporo csoda volt, de ami tegnap Krakkóban történt, az már nem csoda – hanem eredmény.
Hogy mi jön ezután? Hogy mire leszünk elegek Moszkvában vagy Szentpéterváron? Szerintem az most nem fontos. Betörtünk a liftezők mezőnyébe, ez egyelőre pont elég.
Többen kérték – hahaha –, jósoljak valamit 2016-ra. Nem teszem. Tudjátok, mikor teszek ilyet megint? Amikor esetleg a nyolc közé jutás esélye felvillan. Tíz év múlva? Később? Amikor a hamut is mamunak mondom már? Mindegy. Ezekben a napokban semmi keresnivalónk az álmok birodalmában. Ugyanis a földön járni éppen elég szuper dolog.”