A CSAPAT

2015. április 27. 10:41

Hogy mi jön ezután? Hogy mire leszünk elegek Moszkvában vagy Szentpéterváron? Szerintem az most nem fontos. Betörtünk a liftezők mezőnyébe, ez egyelőre pont elég.

2015. április 27. 10:41
Gazda Albert
Jégkorongblog

„Nos, Szapporo és Zürich óta a magyar jégkorong nagyon sokat változott.

Két dologra gondolok itt.

Az egyik, hogy a hét évvel ezelőtti feljutás átírta a szurkolói hozzáállást. Mindenki úgy volt vele, hogy ami egyszer sikerült, annak sikerülnie kéne másodszor is. Főként, hogy közel jártunk ehhez többször. Például 2010-ben, amikor szintén pontelőnnyel fordultunk az utolsó körre és a Szlovénia elleni döntőre. Simán buktuk. Egy évvel később itthon fináléztunk az olaszokkal, hosszabbításig vittük a történetet. Két évvel ezelőtt Kazahsztánt is elkaptuk, de a taljánok megint odatörték a borsot az orrunk alá.

Törvényszerű volt, hogy egyszer össze kell jönnie? Igen, de azt nem tudhattuk, hogy mikor. Különösen Gojang után nem tudhattuk, amikor úgy lettünk ötödikek, hogy egy igazán meggyőző meccsünk sem volt. Különösen ennek a szezonnak a végén nem tudhattuk, amikor kiesett a divíziójából a junior- és az ifjúsági válogatott is, és a felnőttek sem tündököltek az idény EIHC-tornáin, ráadásul meghatározónak számító játékosok estek ki a keretből a felkészülés végén. A juniorok kudarca után rengetegen követelték Rich »1-3-1« Chernomaz szövetségi kapitány fejét és úgy hallani, nem is múlott sokon, hogy menessze őt a szövetség.

(...)

Sokan hitték, állították, hogy ha kifut az aranygeneráció, megborul a magyar jégkorong szekere. Nem hittem így, vitatkoztam velük. Bíztam benne, hogy annyira nem lesz nehéz az átmenet.

Hiszen ha tehetségek vannak – márpedig vannak –, és munka is van, akkor minden lehetséges. Ilyen egyszerű ez. Lehet, hogy Szapporo csoda volt, de ami tegnap Krakkóban történt, az már nem csoda – hanem eredmény.

Hogy mi jön ezután? Hogy mire leszünk elegek Moszkvában vagy Szentpéterváron? Szerintem az most nem fontos. Betörtünk a liftezők mezőnyébe, ez egyelőre pont elég.

Többen kérték – hahaha –, jósoljak valamit 2016-ra. Nem teszem. Tudjátok, mikor teszek ilyet megint? Amikor esetleg a nyolc közé jutás esélye felvillan. Tíz év múlva? Később? Amikor a hamut is mamunak mondom már? Mindegy. Ezekben a napokban semmi keresnivalónk az álmok birodalmában. Ugyanis a földön járni éppen elég szuper dolog.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Frankie Bunn
2015. április 27. 16:44
ez persze nem egészen így van, a hoki nem annyira elterjedt, messze nem olyan széles a világelit mögötti másodvonal (pénz is óval kevesebb), mint a fociban, ezért tudunk ottlenni, ebben a másodvonalban, mig a fovi inkább a negyed, ötöd de nyugodtan lehet szidni a focistákat ettől függelenül, és szívböl gratulálok a hokitársadalomnak a sikerhez
Tintamin
2015. április 27. 15:15
"szerencsére" jöttek focidrukkerek is vagy négyszázan az utolsó meccsre. Nem értették az egész sportot, sőt unatkoztak, úgyhogy a csarnokban nyomtak két petárdát meg füstöt. Köszönjük nekik, nem kérünk belőlük soha többet. A magyar jégkorongszurkolók a világ legjobb szurkolói, de kizárólag nélkülük. Egyébként hihetetlen, hogy milyen körülmények közül mekkora játékot és minőséget tolnak ezek a srácok, a kazah csapaton kívül mindegyiknél egyértelműen jobbak voltunk.
kuwiq
2015. április 27. 11:21
Ha a jégkorongozók csak negyedannyi támogatást kapnának, mint a semmi értékelhetőt felmutatni nem tudó állítólagos futballisták, akkor nem így kéne írni egy világraszóló eredményről!!!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!