„Mélyülő bizalmi válság jelei azonosíthatóak az éterben. Nem kis részben azért, mert a Fidesz kapcsolata meggyengülni látszik a hétköznapi valósággal, amiből téves helyzetértékelések, rossz döntések sora következett már eddig is. Rombolja a párt nimbuszát, hogy a vezérkarból néhányan győzelmi eséllyel indulhatnának a Kóka János-hasonmásversenyen, amely azonosság és a hozzá tapadó déjá vu érzés erősen ritkítja a hívek körét. És az is csökkenti a népszerűséget, hogy vannak, akik a közös ügy iránti alázat nélkül tolják arcukat a kamerákba, hogy saját maguknak szerezzenek bónuszpontokat.
És ezen a ponton el is érkeztünk a bajok centrumához. A közös ügyhöz, illetve annak mibenlétéhez. Mert ha csak az éppen aktuális pillanat megnyerése a kormányzati motiváció, akkor nyilvánvaló a mérce, a rendezőelv hiánya és a lecsúszás oka. Az erő azért van elapadóban, mert az erény hiányzik mögüle. Kapkodásra persze semmi ok. Ahogy a miniszter-elnök mondta Tapolcán: nix ugribugri. És szerintem nix kommunikációs attak. A bizalom visszanyerése amúgy is lassú folyamat. Az erőnek vissza kell találnia az erényhez. Megfontoltság, türelem és idő kell hozzá.
A jó reggeltből jobb világ csak úgy kerekedhet ki. Különben Jobbik-ország leszünk.”