Így lettem a nép ellensége

„Testületi ülésen interpellációra 5 perc áll a rendelkezésemre, majd egy percben reagálhatok a válaszokra. Erre, teljesen tudatosan, négyszer, ötször akkora időkeretben válaszolnak. Minősítő jelzőkkel, kioktatóan. Azzal a feltett szándékkal, hogy elmenjen az ember kedve a kérdezéstől is. Legutóbb a helyi Fidesz hű vazallusa, a közpénzből működő Gyulai Hírlap főszerkesztője írt ellenem az ötvenes éveket idéző cikket, majd megtagadta tőlem a reagálás lehetőségét. Arra hivatkozott, hogy »nem tekinti azt a válaszomnak«. Erre írtam a lap felügyelőbizottságának (fb). Ám az fb elnöke, Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész a legnagyobb sajnálatára nem tudott semmit tenni. Mint írta, a grémium csak pénzügyekben kompetens. Kérdés, miért kell ehhez három bölcsész, és mitől felügyelőbizottság ez? Különben bizonygatnom sem kell, így Elek, hogy milyen fontos a vélemény- és sajtószabadság. A leg­újabb fejlemény, hogy immár harmadjára indította el – név, cím és jelzet nélkül – a gyulai Fidesz gyűlölet- és rágalomhonlapját. A játszótéren hagyott emberi ürülék mellett én vagyok az egyetlen téma.

A gyulai, Fidesz által uralt és megfélemlített közéletben és a képviselő-testületben egyetlen lehetséges magatartásforma maradt, mégpedig ez: »Remélem, zavarok!« Nem tehetek másként. 47 ezer forint tiszteletdíjért.”