Szabadságharc helyett behódolás – Transzatlanti szabadkereskedelem VI.

 

*

 

Március 25-én az EU kereskedelmi miniszterei Rigában tanácskoztak, ahol a transzatlanti kereskedelmi egyezményekkel kapcsolatban két döntés született: az egyik, hogy mindenki tudomásul vette, idén nem lesz véglegesen lezárva az EU-USA szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos tárgyalássorozat (TTIP), a másik, hogy az EU-Kanadai egyezménynek (CETA) a magánvádbíróságokra terelő kormány-államközi vitarendezési mechanizmusa (ISDS) nem lesz újratárgyalva.

 

Az előbbi, bár az EU eljelentéktelenedésének újabb bizonyítéka, valójában nem igazán meglepő, míg az utóbbi, több EU tagállam kifejezett ellenkezése dacára alakult így, ami valljuk be, igencsak aggasztó. Az utóbbi ráadásul, amennyiben Orbán Viktor kijelentései a nemzeti igazságszolgáltatás sérthetetlenségéről bármit is érnek, a CETA ratifikálása elleni fideszes szavazatokat kell, hogy maga után vonjon. Hogy ez így lesz-e vagy sem, arról a rigai tanácskozást követően, a külkereskedelemmel kapcsolatos kérdésekben egyébként olyan aktív Külügyminisztérium valamiért nem tájékoztatta sem a Bizottságot, sem a magyar közvéleményt. 

 

A TTIP-vel kapcsolatos kérdések ügyében kevés előrehaladás történt az elmúlt pár hónapban, ugyanakkor, amiben meg tudtak egyezni, az visszaigazolja azt az előfeltételezésünket, hogy ez az egyezmény pont annyira lesz ellentétes a nemzeti érdekkel, amennyire mindig is gondoltuk, vagyis teljesen.

 

Ugyanis az egyik fontos terület, amiben a felek álláspontja közeledett egymáshoz, az pont a mezőgazdaságra vonatkozó fejezet. Itt az a megállapodás látszik körvonalazódni, hogy amennyiben az USA megnyitja az EU-nak a szarvasmarhapiacát, cserébe az EU megnyitja az USA-nak a baromfipiacát. Vagyis ezzel az EU engedélyezi a savval lemosott baromfi importját az USA-ból, amihez eddig nem járult hozzá. Így semmi nem fogja megakadályozni, hogy az olcsó, fagyasztott és klórozott amerikai csirke dömpingáron ellepje a magyar piacot, egyaránt veszélyeztetve az emberek állását és egészségét. Ez a megállapodás tehát rendkívül kedvezőtlen Magyarország számára, amit tetéz, hogy 2014-ben a hústermelés testtömegét nézve a szarvasmarha 23000 tonna volt, míg a baromfi 430000 tonna. Ebből az adatsorból egyértelműen kiviláglik, hogy a számunka az EU irányába megnyíló baromfiágazat sokkal fontosabb, mint az, amelyik lehetőséghez jut az USA-ban.

 

Sovány vigasz, hogy Elena Bryan amerikai TTIP-főtárgyaló itt járva, a lehetséges pogácsaexportra hivatkozva próbálta elfogadtatni velünk az egyezményt, ami bár kétségtelenül jól hangzott, mégis értelmezhetetlen, hiszen ha lenne pogácsa iránti kereslet az USA-ban, akkor ezeket a gabonatermékeket az USA saját, hatalmas mértékű állami támogatással segített mezőgazdasági feldolgozóipara is ki tudná elégíteni. Nem is kell az ilyen és ehhez hasonló „érvekkel” különösebben foglalkozni. Még meglepődni sincs értelme, hiszen a pogácsaexport, ahogy a kaliforniai boltok polcaira kerülő magyar paprika is, ugyanannyira megalapozott PR-fogás, mint amilyen a bécsi cukrászda nyitására vonatkozó utalás volt az EU csatlakozásról szóló vitában. 

 

A többi fejezet egyeztetése tehát nem halad ilyen gyorsan, főleg az ISDS-sel kapcsolatban voltak jelentős viták a Európai Parlamentben, aminek a rigai találkozóval vége szakadt. Az USA már többször kifejtette azt az álláspontját, hogy vagy az offshore bíróságokkal együtt kerül elfogadásra az egyezmény, vagy sehogy. Ezt Biden alelnök úgy fogalmazta meg, hogy „nincs értelme annak, hogy ha kis kereszten feszítenek meg”, arra utalva, hogy az egyezmény így is úgy is Amerika-ellenes retorikát gerjeszt, ha tehát ezt így is úgy is, be kell károlniuk, akkor legyen olyan az egyezmény, ami a legtöbb hasznot hozza az Egyesült Államoknak. Ráadásul, miután a CETA tartalmazza a magánvádbíróság intézményét, az USA–nak végképp nem érdeke belemenni egy magánvádbíróság nélküli egyezménybe. Ebből következik, hogy a lényegét tekintve a CETA-ban rögzített módon, három fizetett cégjogász titkosan, mindenféle jogorvoslati lehetőség nélkül fogja majd eldönteni, megfelelőek-e egy nemzetállam szabályai, nem mennek-e túlságosan szembe a nagyvállalati profitszerzés érdekeivel.  

 

Az Európai Parlamentben a pártcsaládok nagyon megosztottak az ISDS és összességében a TTIP ügyében. A zöld frakció egyértelműen elutasítja az egyezményt, ISDS-estől vagy anélkül. A szocialista frakció nem ennyire bátor, csupán az ISDS jelenlegi formájával van problémájuk és változtatásokkal elfogadhatónak tartják. A néppárt, melynek a Fidesz is tagja, támogatja mind a TTIP-t mind az ISDS-t. Az EP kereskedelmi bizottságában havi rendszerességgel, legtöbbször a néppárti képviselők jelenléte nélkül szokta a zöld Ska Keller kollégáival szétcincálni a TTIP tárgyalások éppen aktuális fejleményeit, ezért is volt meglepő, hogy március 18-án szinte a teljes néppárti delegáció jelenlétével megtisztelte a kereskedelmi biztosnak a TTIP-ről tartott beszámolóját. Ugyanakkor a bizottsági jegyzőkönyv szerint a Fidesztől senki sem volt jelen. Helyette frakciótársuk, a nálunk elhíresült Viviane Reding ismertette a néppárti frakció álláspontját, aki a TTIP helyett többek között egy multilaterális magánvád-bírósági eljárási rendet javasolt.

 

Igen, jól olvasták, az a Vivane Reding képviselte a Fidesz álláspontját, aki a Fidesz szerint évekig Magyarország fő ellensége volt az EU-ban és most az ő nevükben és az ő távollétükben ismertetett egy olyan javaslatot, amely szerint a nagyvállalatoknak szükségük van egy külön eljárási rend szerinti, saját, jogorvoslati lehetőség nélküli választott bíróságra.

 

Láthatjuk ennyi maradt az EU és a nagyvállalatok elleni szabadságharcból: sunnyogás, össze-vissza beszélés és behódolás.