Parlamenti hatékonyság

„Szóba került még, hogy a kisebb parlament olcsóbb lesz, kevesebb anyagi megterhelést jelent majd az országnak. Ezt elmondták hangosan, majd csendes tárgyilagossággal cáfolták is: a kevesebb képviselő mellett a frakciók kénytelenek lesznek nagyobb létszámú szakembergárdát alkalmazni, nehogy már a kisebb törvényhozás a szakszerűség rovására menjen! Mert kell-e bizonygatni, hogy a kevesebb képviselő kevesebb területen járatos és hiányos ismereteit külsős szakértők alkalmazásával kell kiegészíteni! Minő szerencse, hogy hazánk bővelkedik szakértőkben, akik nemcsak értenek mindenhez, de függetlenek is, akik bármely tényt, állítást, elméletet képesek tudományosan alátámasztani vagy megcáfolni, az őket alkalmazó párt »igazságának« megfelelően. A frakcióknak a jelek szerint kommunikációs és informatikai tanácsokra van a legnagyobb szükségük – legalábbis ezekre adják ki a legtöbb pénzt –, de szívesen költenek rendezvényszervezésre, autóbérlésre és jogi szolgáltatásokra is. Hogy valamely törvény előkészítéséhez az azzal összefüggő szakterületről kérnének felvilágosítást vagy tanácsot, arra kevesebb példa van.

Végső soron ez is egyfajta hatékonyság, hogy a kisebb parlament is ugyanannyi, netán több közpénzt oszt szét az üzletfelek, a haverok, a holdudvar között, mint az egykori nagy és túlméretezett. Az igazi hatékonyság az lenne, ha a különböző törvényeket minél szélesebb és valóságos társadalmi vita készítené elő, s minél több párt, közéleti erő, szakmai szervezet hozná meg. S ezen semmiképpen nem kéne spórolni.”